Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 539 A tartós béke azonban nehezebben érhető el, mint a háború, mert föltételezi a szabadság biztosítását. Mégpedig nem pusztán az uralkodó réteg (uralkodó nép) szabadságáét, a többiek elnyomása árán, hanem az általános, egyetemes szabadságot. A legnagyobb tanulság ugyanis, amit a történelem legújabb lapjairól leolvashatunk az, hogy a világ nem lehet tartósan félig szabad, félig rabszolga állapotban. Vagy egészen szabaddá válik, vagy vonszolja magával lerázhatatlanul az egymást váltó háborúk örök rabszolgaságát. A szabadság tehát pozitív és egyetemes elv. De hogy érhető el? Csakis nemzetközi összeműködés s egy ezt lehetővé tevő nemzetközi szervezet létrehozása útján (24). Ez az út egyenes ellentéte azoknak az elszigetelődési (izolációs) törekvéseknek, amelyeket ma főleg az egyik oldalon látunk, s amelyek hibájába a mult világháború után átmenetileg Amerika is beleesett. A békét őriznünk kell, hogy el ne veszítsük ; s hogy a múltban elveszítettük, az azért volt, mert tulaj donképen el sem értük (25—33). A béke őrzése azonban nem katonai, hanem jogi, szervezési feladat. A népeknek mindenekelőtt meg kell ismerniök egymást, ha békében akarnak élni. Ezen a téren, főleg az angol-szászoknál, a legteljesebb a tájékozatlanság. Ma már nincs valamirevaló ipari üzem, aminek tudományos kutatószemélyzete ne volna. A háború és béke sokkal fontosabb ügyében viszont a tudománynak a politikusokkal szemben nem sok szava szokott lenni (34—39). A mai háború egyik főoka pl. a szerző szerint az, hogy a világ a németséget nem ismeri kellőleg. Ha napi politikusainak sokszor felületes, sokszor ellentmondó megnyilvánulásai helyett a német filozófiát (Kant, Fichte, Hegel, Nietzsche), államtudományt (Treitschke) s nevelést tanulmányozná, kevésbbé volna meglepetéseknek kitéve. Mindenesetre világosabban látná a politikai imperializmus és a hatalmi elmélet, az állam és az egyház viszonyának szükségszerű kapcsolatait, s a misztikum hatalmas, a messzi multakból visszaütő szerepét a németség életében, Kanttól Rosenbergig. És számolhatna ezzel (40—53). Mert egyet ne feledjünk : ennek a világnak az egysége szellemi, gondolati egység. Ezért minden szabadság alapja és előfeltétele a gondolkozási zavaroktól való szabadság. S ma épp ezt nélkülözzük legjobban. A világ egy része visszatért a mítoszok, a csodák, a vérbosszú, a teljes elszigetelődés korába. Mintha több évezredes fejlődési különbség volna az emberiség különböző részeinek gondolkozásmódjai között (69—76).