Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 537 társadalmi pszichológia az utolsó évtizedekben elért, egyszerűen akarategyesülésnek nevezve el a vezetésnél jelentkező tömegmagatartást, hogy ezzel a vezető abszolút hatalmát legitimálja. Miután a természetjog gondolatát fölényes gúnnyal elutasítja, más módon próbálja eloszlatni azt a szembeötlő belső ellenmondást, amely az általa felállított «porosz kötelességfogalom» körül felmerül. Ha t. i. a kötelesség a vezető és engedelmeskedő akaratának egyesülése, akkor a vezetés nem lehet «Einherrschaft», illetőleg csak csoda útján lehetne az, ha a vezetettek akarata mindenkor pontosan ugyanaz volna, mint a vezetőé. Ez a spontán keletkező és eleve szilárd összhang azonban nem tehető fel, különösen nem azok után, amiket a tömeg és vezető lelki kölcsönhatásáról ma már mindenki tud. A csodálatos találkozást más módon próbálja szerzőnk megoldani. A megoldás szerinte az, hogy a porosz kötelességfogalomban eleven élet és a belső szabadságból fakadó felelősségérzet rejtőzik, amely az állandó kölcsönhatásban mintegy a német nép vérében élő benső törvény erejénél fogva jelentkezik. («Es steckt im Mythus der Germánén, als völkische Tatsache».) Boldog nép, melynél a vezetés problémáját, mely más népeknek sokszor annyi fejtörést okoz, az öröklött természet egyszer és mindenkorra ilyen szerencsésen megoldja. A porosz kötelesség-fogalom természetesen totális, vagyis az egész porosz életet felöleli. A porosz szellem a kötelesség feltétlen teljesítését jelenti, míg a vele merőben szembenálló demokratikus szellemre a kötelességtől való menekülés a jellemző. A demokráciát Ihde hol erkölcstelen társadalmi elvnek, hol egyenesen őrültségnek minősíti. A szabadság-eszme szerinte értéktelen, használhatatlan, sőt káros, mert az egyénben a közösség-ellenes ösztönöket fejleszti ki. Büszkén állapítja meg, hogy ez az eszme Poroszországban sohasem volt igazán népszerű. A porosz szellem nem bízik a közvetett akaratnyilvánításban (parlament) s általában a közvetlen viszonyt kívánja. Ezért nem szereti a részvénytársasági formát sem, az anonymitást, a személytelenséget, amelyeket viszont a demokrácia felkarol. A porosz társadalomszemlélet organikus és reális, a porosz életeszményben az egyén a közösség iránt teljesített kötelessége útján nyeri el belső békéjét, boldogságát. Ihde könyve érdekes és tanulságos gondolatokban gazdag munka. A lelkes szerző erős meggyőződése fűti át s porosz keménységgel van megírva. Meggyőző is, amikor a porosz-német lelki akaratnak az alkotmányosságtól és a demokratikus-liberális társadalom-eszménytől való idegenségét bizonyítja. Ma az egész világ