Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 529 népeknél azonban erre egyelőre nem számíthatunk. Még kevésbbé lehet arra számítani, hogy diktatúra és demokrácia, törpe- és világhatalom egyetlen centrális szervezetben egyesüljön. Fokozatok hosszú sorát kell kivárni, amíg ezekből egyetlen nemzetközi únió fejlődik ki. S egyelőre nem a megoldásra, hanem csak a legközelebbi lépésre gondolhatunk. VI. A végső kérdés, hogy ez az első lépés a központi közigazgatás vagy a központi bíráskodás megszervezése legyen-e (145—181). Válaszért a szerző a jogtörténethez fordul. Ez azt bizonyítja, hogy a jog fejlődése a primitív foktól máig technikai szempontból nem egyéb, mint egy folytonos centralizációs folyamat. Ez a munkamegosztás növekedését jelenti, és különleges szervek kialakulásából áll. Bármilyen meglepő, ebben a folyamatban a jogalkalmazó szervek, különösen a bíróságok centralizációja megelőzte a jogalkotó szervekét. Ezek eleinte szokásjogot alkalmaztak, tehát működésük nem tételezte fel központi jogalkotó szervezet működését. Eljárásuk három fázisa : deliktummegállapítás, szankciómegállapítás, végrehajtás. Először az első két fázis alakult ki, ami csak központi bírói hatóságokat tételezett fel. Későbbi keletű a harmadik fázis (végrehajtás) kialakulása, amihez már erős központi adminisztrációra is szükség volt (145—147). Még későbbi keletű a központi jogalkotó szerv kialakulása. A szerző szerint a különböző államszervek kifejlődésének ez a sorrendje nem lehet véletlen, hanem a jog szociológiai és szociálpszichológiai természetéből folyó fontos fejlődési törvényszerűségnek látszik. Igen valószínű tehát, hogy a nemzetközi jog fejlődésének is azonos tendenciája lesz. S mint az embrió : évek alatt az állami jog százados fejlődési útját futja majd végig (148). Erre utal a nemzetközi jog eddigi rövid története is. Az eddigi nemzetközi úniók legnagyobb része valóban jogviták eldöntésére, tehát lényegileg bírói funkció végzésére alakult, a nélkül, hogy központi végrehajtó vagy éppen törvényhozó hatalom is alakult volna ki. Ez teljesen megfelel a pre-statalis primitív jog fejlődési irányának. S ezen az úton a fejlődés következő természetes lépése : egy kötelező hatáskörrel bíró állandó nemzetközi bíróság felállítása. Ez a fejlődési fok nem ugorható át, mint ahogy a természet sem csinál ugrásokat (150—151). Ebből a szemszögből nézve a Nemzetek Szövetsége bukásának főoka az volt, hogy szembehelyezkedett a fejlődés természetes irányával, s intézményei központjába nem az Állandó Nemzetközi Bíróságot, hanem az adminisztratív (Tanács) és a törvényhozó