Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

528 KÖNYVISMERTETÉSEK paritásos szerv. Legjobb példa erre a Nemzetek Szövetségének Tanácsa (131). A kül- és hadügyek a szövetséges államokban általában a központi szervek hatáskörébe tartoznak. Az államszövetség központi szervei ezzel szemben rendszerint csak a tagállamok egymásközötti vitáinak s a külső támadás elleni védelemnek az ügyében járhatnak el. A végrehajtó hatalom tehát itt nem centralizált, amit az is mutat, hogy államszövetségeknek szövetségi hadseregük, flottájuk, rendőrségük nincs. Államszövetségnél tulajdonképen nem lehet szó sem politikai, sem gazdasági egységről. Az ilyen szövetségnek a tagokétól független állampolgársága sem szokott lenni. Sokan azt is lényeges különbségnek látják, hogy a szövetséges államban elenyészik a tagok szuverénitása, az államszövetségben nem. Ez azonban tévedés. Szuverénitásról, vagyis teljes függetlenségről nemcsak szövetséges államban, hanem államszövetségben sem, sőt egyáltalán semilyen nemzetközi jogi állapotban nem lehet szó (132—138). A két alakzat közti különbség tehát lényegileg fokozati. A nagy gyakorlati probléma az, vájjon alkothatók-e olyan központi szervek, amelyek kellő garanciát nyújtanak a tagállamok különleges érdekeinek védelmezésére? Vagyis a főnehézség a szervek összetételének módjában van. A többségi elv korlátlan alkalmazása oda vezetne, hogy gyakorlatilag a nagyállamok polgárai uralkodnának a kisállamokéi felett. Vagyis a demokrácia teljessége a legantidemokratikusabb hatásokat idézi elő, éspedig főleg a kisállamokkal szemben (140). Az aránylagos képviselet bevezetése s az államok által választott szenátusban a többségi elv bevezetése pedig — amelyek elől aligha lehet kitérni — az államok egyenlőségének elvével ellentétes (141). Itt a döntő nehézség. Az államok a szabadságra, vagyis nemzeti közösségük önmeghatározására törekesznek. Ez pedig csak az egyenlőség elve alapján érhető el, ami a decentralizáció módszeréhez van kötve. A demokrata ideálnak tehát a decentralizáció, vagyis a nemzetközi jogközösség mai szervezete sokkal jobban megfelel, mint a centralizáció, vagyis a világállam ideálja. Az egyhangúság elve, vagyis az a szabály, hogy egy állam sem korlátozható akarata ellenére, ugyancsak az önmeghatározás gondolatát szolgálja. Ezzel szemben a többségi elv centralizációt jelent, tehát a demokratikus szabadság megszorítását (140—141). Ezek a nehézségek mutatják szerinte, hogy a világállam ideáljától milyen messzi vagyunk. Az Egyesült Államok és Svájc esetében bevált ugyan a centralizációs elv. Nacionálisan érző