Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

526 KÖNYVISMERTETÉSEK vételek egyre szaporodnak, az állami és a nemzetközi jog különbsége fokozatosan eltűnőben van. További jellemzője a nemzetközi jog technikájának a kollektív felelősség elvének túlsúlya az egyéni felelősséggel szemben (96—98). Ez egyúttal a tárgyi felelősség elvét is tartalmazza. Ebből következik, hogy a szankciók arányosságának követelménye a nemzetközi jogban, mint általában a primitív jogokban nem érvényesül; hiszen ahol egyáltalán nem szükséges egyéni vétkesség, ott indokolatlan volna a jogkövetkezményeket mégis a vétkességhez arányosítani (101—103). Ugyancsak jellemző a nemzetközi jog technikájára az elvi decentralizáltság. Sztatikus értelemben a centralizáció azt jelenti, hogy az összes jogi normák érvényességi köre azonos, s arra az egész területre érvényesek, amire a jogrend kiterjed. A dinamikus értelemben vett centralizáció pedig azt jelenti, hogy az összes centrális jogszabályokat egyetlen egyszerű központi szerv hozza és hajtja végre (108—109). A nemzetközi jogban a centralizált és decentralizált (helyi) normák jelentősége éppen fordított, mint az állami jogokban. Itt csak néhány szokásjogi szabály (általános nemzetközi jog) érvényes a nemzetközi jogközösség egész területén. A nemzetközi jog túlnyomó nagy része (szerződési jog) csupán partikuláris jelentőségű (112). A kérdést rendkívül bonyolulttá teszi az, hogy a nemzetközi jog általános, tehát centrálisán alkotható szabályai éppen szokásjogi természetűek, holott a szokásjogalkotás éppen a jogalkotás far excellence decentralizált módszere, mivel ebben elvileg a jogközösség minden tagja részt vesz. A centralizáció tipikus esete pedig a törvényhozás, aminek a nemzetközi jogban a szerződéses jogalkotás, tehát a nemzetközi jog decentralizált jogalkotása felel meg. Ez némi ellentmondás, azonban csak átmeneti, mert a jogfejlődés úgyis a fokozatos centralizáció felé halad, ami ezt az anomáliát előbb-utóbb megszünteti majd (113—116). A jogalkalmazás centralizációja tekintetében még nagyobb a különbség az állami és a nemzetközi jog között. Az állami jogokban a központi bíróság, majd közigazgatási hatóság fokozatosan kialakult. Nem így primitív jogrendszerekben, tehát ezek között a nemzetközi jogban sem. Ezeknél a jogalkalmazás még teljesen decentralizált. A szerző szerint ennek sokkal nagyobb gyakorlati jelentősége van, mint a jogalkotó szervek viszonylagos decentralizáltságának. A jog igazi alkotói ugyanis a jogalkalmazók. Végső fokon mindig ők döntik el, hogy mik a konkrét tények és normák,