Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

522 KÖNYVISMERTETÉSEK közi intézményeinket át tudjuk-e alakítani olyan szervezetekké, amelyek ennek a célnak megfelelnek (i—2). A szerző az anyagot hat fejezetre bontotta fel. Mindenekelőtt a jog fogalmával foglalkozik (I) ; azután a nemzetközi jog természetével, az államhoz való viszonyával és technikájával (II—IV) ; végül azzal a két problémával, hogy a nemzetközi jogközösség szervezetének alakulása szövetséges állam vagy államszövetség kialakulása felé mutat-e; s hogy a nemzetközi közigazgatás vagy a nemzetközi bíráskodás megalkotása legyen-e a szervezés első lépése (V—VI). I. A jog formailag társadalmi jelenség (3—26). «Social phenomenon among other social phenomena.» Egyesek szerint az egyéni szabadság bizonyos minimumának a garantálása volna a jellegzetes ismérve ; a szerző szerint viszont ez nem a jog, hanem a liberális demokrácia jellemzője. A jognak, mint minden társadalmi rendnek, két alapja lehet : az önkéntes engedelmesség és a kényszer ; a szabadság és az erőszak. Ezek közül a kényszer a jellemző. A jog ugyanis kényszerrend (coercive order) ; közelebbről: egy kényszerrend különleges szociális technikája (specific social technique of a coercive order), aminek lényege az emberi magatartásoknak kényszereszközökkel való fenyegetés útján történő befolyásolása (7—8). Az olyan társadalmi rend, amely nem a kényszeren épülne fel, vagyis meg tudna élni jog nélkül, a szerző szerint jobban különböznék a mai jogrendektől, mint a maiak az ó-babyloniaktól, vagy a svájci jog a néger törzsek kezdetleges jogától (9). Az erkölcs és a vallás rendjétől a jogrendet társadalmi szervezettsége különbözteti meg (10). A jog és az erőszak : ellentét ; de csupán viszonylagos. Ezért van az, hogy a kényszer monopolizálása, vagyis a kényszernek kényszerrel kiküszöbölése nem önellentmondás (11). A jog, mint a kényszer szervezete, nem eltörli, hanem feltételekhez köti azt ; a közösség szerve számára tartja fenn, s ezzel biztosítja a közösség békéjét. Vagyis csupán viszonylagos békét biztosít. Ebben különbözik az anarchia állapotától, amely abszolút békét akar, viszont a kényszert teljesen ki szeretné zárni. A jog uralma alatt tehát megmarad a kényszer, de csupán két értelme lehet : vagy deliktum, vagy szankció (13). Mint szankció : motiváló lelkikényszerként és sosem fizikai kényszer gyanánt jelentkezik (14). Ennek eredménye a jog hatékonysága, aminek ha nem is minden konkrét esetben, de legalább általában fenn kell állania, hogy érvényes jogról beszélhessünk (15). «The validity of the law presupposes a minimum efficacy of the law» (16).