Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 523 Ilyen felfogás mellett természetesen nagy nehézséget támasztanak a szankció nélküli jogszabályok. Ezek jogiságát a szerző szerint az biztosítja, hogy a jogalkotótól (law-creating authority) erednek. Vagyis, ha nem is sztatikus, de legalább dinamikus értelemben a jog fogalma alá vonhatók (incomplete legal norms). E mellett a jogszabály feltételes ítéletként is megfogalmazható, amely bizonyos feltételekhez határozott következményeket kapcsol. E tekintetben a jogi és természeti törvény között csupán a kell és van ellentéte áll fenn ; jelentésük egyébként azonos (21). Ily szemszögből a deliktum nem jogsértés, hanem fordítva: a jogalkalmazás speciális előfeltétele, a szankció korrelatívuma (24). A kollektív felelősség intézményében, aminek a nemzetközi jogban s általában a primitív jogrendekben sokkal nagyobb szerepe van az egyéni felelősségnél, a vétkesség kérdésétől is különválik (v. ö. Kelsen : The Pure Theory of Law and Analytical Jurisprudence. Harvard Law Review, LV., 1941., 44—70. 1.). II. A jog fogalmának tisztázása után tér át a szerző a nemzetközi jog természetének vizsgálatára (27—55). Szembeállítja egymással a béke problémáját az államon belüli és kívüli vonatkozásban. Az első kérdés megoldása már sikerült a belső gazdasági élet megszervezése útján. Kézenfekvő tehát, hogy ezt a módszert a külső (nemzetközi) béke problémájának a megoldásánál is felhasználjuk. A szervezetnek ez az útja a hatalom centralizálása, központi kormány kialakulása, röviden : a világállam felé mutat (27—28). Ez azonban egyelőre még viszonylag decentralizált szövetséges állam alakjában is utópia. A világállamban ugyanis a nemzetközi jog a szövetség belső állami jogává alakulna át ; márpedig a béke kérdésének megoldása reálisan csak a nemzetközi jog keretében remélhető. A szerző ezért csak olyan nemzetközi szervezettől vár eredményt, amely nem annyira centralizált, hogy a nemzetközi jogot államivá alakítaná át. Ennek létrehozása, ha a nemzetközi jog organikus struktúráját ismerjük, pusztán technika kérdése szerinte (29). Nemzetközi jog akkor áll fenn, ha a kényszer az államok számára csak mint egy deliktum elleni reakció megengedett (30). Vagyis a nemzetközi jog a deliktum és a szankció korrelatív fogalmán épül fel (v. ö. Kelsen : Unrecht und Unrechtsfolge im Völkerrecht. ZföR., XII—1932., 481. s köv. 11.). Ilyen kényszeralkalmazás lehet a represszália, a beavatkozás és a háború. Ezek lehetnek deliktumok és szankciók egyaránt (34). A háborút illető-