Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 519 lógiai magyarázatokat világítja meg, végül a speciális szociológiákat : a politikai, erkölcs- és a vallásszociológiákat ismerteti. Mindezek a fejezetek teljesen lehiggadt, kerek, egyensúlyozott képekben vonulnak fel az olvasók szemei előtt. De ugyancsak fontosak a «pozitív módszerről* szóló részek is (125—209. lk.), ahol a statisztikai módszer, majd — igen jól — a román «monografiai» módszer értékét s hasznavehetőségét méri le. Fejtegetéseinek színezetét általában a Durkheim-iskola állásfoglalása szabta meg, amely egy kauzálisnaturalista igény határvonalainál meg szokott állani, ezen belül pedig igen határozottan kidomborítja a szociológiának, mint valóságtudománynak, jogait és szinte összes lehetőségeit. Még igen virulens ez az álláspont Pirou-nál. Nem tagadhatjuk, ez ma nekünk már egy kissé kevés, viszont ez — a közgazdaságtannak sok, hiszen tudjuk, ez a diszciplína fikciós jellegű, telve van feltevésekkel és távol áll attól, hogy maga szigorúan valóságtudományként induljon meg. így midőn Pirou a közgazdászt a szociológia tanulmányára utalja, nagyon is sokat tesz : követeli, hogy a közgazdaságtan akarjon épúgy teljes értékű (nem fikciós) valóságtudomány lenni, mint aminő a szociológia. Pirou könyve általában kitűnő bevezető ; higgadt, világos stílusával és arányos fejezeteivel, gondos bibliográfiájával a legjobb francia hagyományokat testesíti meg. Dékány István. James E. O. : The social function of religion. London. (Hodder and Stoughton.) 1940. 312 1. James professzor könyve tipikus angol könyv először is szellemi hovatartozandóságánál fogva : a döntő motívumok egyikét a fejlődéstan szolgáltatja, s az a kifejezés is, amely a vallás társadalmi szerepének meghatározásában a legpregnánsabb, Spencertől származik, a társadalmi fejlődés differenciáló, elkülönítő folyamataiban a vallás az integráló tényező. Tipikusan angol ez a könyv abban is, hogy a vallásnak a gyakorlati jelentősége a legfontosabb a szerző látása szerint, s tipikus az is, ahogy ezt megfogalmazza : «valamelyes ellenőrzést* akarunk gyakorolni a vallás révén a mindennapi tapasztalat előre nem tudható és megmagyarázhatatlan elemei felett. Hogy az angol ethnológia és vallástörténelem az a talaj, amelyen a könyv felépül, szintén csak természetesnek lehet tartanunk. Hogy józan és kemény logika érvényesül benne, a common sense a végső emberi szempont, az szintén egészen angol. De igazi professzori munka is a mű : nem akar sem nacionálisan szűkkeblű, sem tárgyilagosságban szűkölködő lenni, s még