Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

5i8 KÖNYVISMERTETÉSEK zetközi szociológiai kongresszus tagjainak ajánlja, mint a kongreszszus elnöke. Valóban a kötetben közzétett felolvasások, illetve publikációk egy rendkívül agilis, tárgyáért élő-haló szerzőt rajzolnak elénk, aki nemcsak a tudományos könyvek közepett él, hanem széles társadalmi körökben mozgó, nagyvonalú szervező erő is. Valóban feltűnő az a vitalitás, mely megnyilvánul a szociológiai intézmények megteremtésében, hiszen a kötelező «társadalmi szolgálat» eszméje még puszta eszmének is meglepő ; ha ellenhatások miatt a mozgalom rövidesen rövidesen visszafejlődött is, jellemző az, hogy egyáltalán megindulhatott. A román szociológia agilitása nálunk is jól ismert, de ebben a tanulmánykötetben még világosabb körvonalakban áll az olvasók elé. És hogy ez a mozgékony erő nem pusztán programmok, tervek körében mozog, azt a «Nerej» községről szóló, három kötetes, francia nyelvű monográfia — a világ legbővebb falumonográfiája — mutatja, amire felhívjuk a magyar szociológusok figyelmét ez alkalommal is. Programmját ez a kötet is (149—51) közli. A nagyon is komplex társas valóság buzgó szeretete sugárzik az egész könyvön. Dékány István. Pirou, Gaétan: Introduciion á l'étude de l'économie •politique. Év n. Paris. Recueil Sirey. 303 1. Pirou, a párisi egyetem közgazdaságtani professzora, a szociológusok előtt is jól ismeretes, mióta Essai sur le corporatisme c. munkáját (1938) közzétette. A nemrég megjelent Traité d'économie politique első, bevezető kötete pedig reánk különös érdekkel bír ; foglalkozván a közgazdaságtan «tárgyával», sorra veszi általában a társadalmi tudományok módszertani kérdéseit, külön nagy fejezetben foglalkozik (29—84. 1.) a szociológiával. Azok, akik még mindig abban a téveszmében élnek, hogy a szociológia akkor kezdődött (Comte), amidőn felmerült a szociológia neve, jól teszik, ha megnézik, mikép tárgyalja (mindenütt gondosan megválogatott bibliográfiával) a szociológusokat — az ókorból kezdve. Nagy súlyt vet a XVIII. századra (Montesquieu, Condorcet), a XIX. századból Saint Simon, — Comte- és Taine-re, majd a «jelenkor t»tárgyalja, ahol két, fő iskolát emel ki : a «science sociale» (Le Play és követői) iskoláját és a «szociológiai iskolát», ezen Durkheim-et és követőit érti. Itt elmélyed a társadalmi determinizmus és szabadakarat viszonyának kérdésében. A jelenkori módszertani irányok során a «nagy hipotéziseket* : a biológiai, a lélektani és a formális szocio-