Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 515 hogy az orthodox marxizmus a jogban polgári érdekek védelmére hivatott polgári előítéletet lát, amelynek nincs önálló jelentősége és feltétlen erkölcsi értéke, sőt polgári jellegénél fogva a polgári életformákkal együtt halálra van ítélve. Ugyanígy az államot is nyers erőszakra épített osztályberendezésnek tekinti, amely a kizsákmányolók védelmi berendezéséhez tartozik és amely a kommunizmus teljes megvalósulásával meg fog szűnni. Ez a tanítás a minden állami és társadalmi rendet egyformán nyűgnek érző forradalmi elemek általános helyeslésével találkozott és igen alkalmas tan volt a régi berendezkedések végleges lerombolására. Amikor a közhatalom kihullott a régi emberek kezéből, egy egészen sajátos és a szociológia számára végtelenül tanulságos folyamat indult meg, amelynek során az állam-, jog- és osztálynélküliség utópiája szétfoszlott és a valóság követelményei léptek előtérbe. Kiderült, hogy nem az állam mint ilyen, hanem csupán egy bizonyos konkrét állam : a korhadt cárizmus pusztult el. A kommunista párt tudatára ébredt annak, hogy saját fennmaradása érdekében az összeomlott helyébe azonnal egy űj államot kell építenie, mert hiszen ő — vagyis a párt — nem más, mint immár uralkodó eszmék és érzületek hordozója és mint ilyen politikai életforma, amely a politikai élet végső betetőzése : az állam nélkül értelmetlen és erőtlen. Kiderül tehát, hogy az állam épp úgy, mint a jog, nem polgári előítélet, hanem a társulás bizonyos fokán természeti kényszerűsége a társadalmi létnek. Az új Szovjet-állam funkciói általában tehát ugyanazok, mint amelyek évezredek óta háramlanak az államokra. Elemei is ugyanazok, mint amelyeket a klasszikusan szabadelvű politikai elmélet analizált ki a polgári államnál : főhatalom, népesség és terület. Hogy a főhatalom az uralkodó egypárt kezében van, ezen mitsem változtat : ez az egypárt elvégre a hajdani privilegizáltakat pótolja. Minden ideológia ellenére az állami funkciók teljesítése a Szovjetnél is ugyanazokat a berendezéseket, intézményeket (hadsereg, bürokrácia stb.), eljárásokat és jogi szabályozást termeli ki, mint máshol. A különbség az, hogy ezek itt nyersebbek, durvábbak mint a nyugaton. E fejtegetések igen széleskörű olvasottságra valló dokumentációja során önkéntelenül felvetődik az olvasóban az a kérdés, hogy a Szovjet-állam átalakulhat-e nyugati értelemben vett nemzeti állammá? A szerző erre a kérdésre egy külön könyvben adta meg nemleges válaszát1 s ezért nem foglalkozik itt vele. Ellenben be1 Ist eine Entwicklung der Sowjetunion zum nationalen Staat möglich? Schriften der Hochschule für Politik, 1939. 40 lap.