Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - A jogeszme alkonya?

A JOGESZME ALKONYA? 379 íölségesebbje egy szabad nemzet, melynek önálló meggyőződésben az élet és érdek ezer ösvényén szerte törekvő minden tagjait egy szent kapocs övedzi körül és elágazó tehetségeit közös célokra összpontosítja. És e szent kapocs a törvényesség, az önzés ösztönét felejteni tudó engedelmesség a törvény iránt, melyet mi magunk szabad akarattal hozni segíténk, és nem idegen kény és hatalom rázott nyakunkba mint szolgajármot.* «Törvény a leghathatósabb nevelő, törvény a nemzet erkölcsi állapotjának egyik legbővebb kútfeje.* Arra is reámutat Kossuth, hogy a törvény hibáinak kimutatása és az annak megváltoztatására törekvés nem jelent a törvény iránt való tiszteletlenséget.1 A törvény nagy erkölcsi erejét gyönyörűen jellemezte Deák Ferenc 1861 augusztus 21-én az eredménytelen országgyűlés berekesztésekor tartott beszédében : «A törvény oly nyugalmat ad a léleknek, hogy a legsúlyosabb eseményeket is, ahhoz ragaszkodva be lehet várni, és éppen ez fogja előidézni azt, ami a tűrésnél legfőbb, hogy méltósággal tűrjünk, a méltóságot pedig a törvény adja meg és semmi más». A törvény által adott ez a méltóságos nyugalom rövidesen meghozta gyümölcsét és a kiegyezéshez vezetett. A jognak a magyar életben való nagy jelentőségét különösen Apfonyi Albert hangsúlyozta : «Voltak nemzetünknek viharos és válságos időpontjai, midőn beözönlő ellenséges hadseregekkel, midőn leküzdhetetlennek látszó túlhatalmakkal nem tudtunk mást szembehelyezni, mint a törvény szövegét, és a törvény szövege diadalmaskodott az anyagi erők sokaságával szemben, amelyek ellenünk sorakoztak. Nemzetünk történetének nincs lélekemelőbb mozzanata, mint ez». Apponyi az általános jogtudatot a magyar nemzet roppant erkölcsi erejének minősítette ; e jogtudatnak köszönheti a nemzet a múltban fennmaradását és e tényező elhanyagolásával a jövőben nem volna biztosítva fenntartása.2 A magyar jogászvilág revíziós gyűlésén 1931 január 18-án azt mondja : «Nemzetünk önvédelmi harcában magasra emeli a jog etikájának zászlaját és bízik annak győzelmes erejében, mert csak e zászlók alatt találhatják meg az összes nemzetek létüknek, nyugalmuknak, fejlődésüknek biztonságát*. Vaj1 Iratok VIII. 274., XI. 343., XII. 480—481., 142., VII. 408. 11. 2 1909 május 13-án tartott doktoravató beszéd.