Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - A jogeszme alkonya?

A JOGESZME ALKONYA? 369 minden nemzetre reákényszeríteni: semmi esetre sem mondható tárgyilagos és a nemzet érdekét szolgáló eljárásnak. De a háború sem a koreszmék körül folyik. Hiszen egy cso portban látunk ellentétes világnézetű nemzeteket: a demokrata és plutokrata irányú angolszászokat a diktatúrás és kommunista orosszal. És ha van is a mai állítólagos koreszmék között igazi koreszme, mint talán a közérdek erősebb hangoztatása vagy a népi erők kifejtése, ezek nem olyan eszmék, amelyekért háborút kellene folytatni; hiszen jogosultságuk általánosan elismert és alig várjuk a béke nyugodt éveit, hogy az államok minden erkölcsi és anyagi eszközüket e célok szolgálatába állíthassák, míg a háború tömegeket visz pusztulásba és romlásba. A háború tehát nem annyira a koreszmékért folyik, mint kitolja, akadályozza ezek érvényesülését. Az elmondottak alapján talán nem túlozunk, ha a koreszmék megállapítása tekintetében bizonyos óvatosságot ajánlunk. Mi úgy hisszük, hogy a minden eddigi méretet meghaladó világháború nemcsak az emberiség megszokott életrendjében okozott felmérhetetlen zavarokat, hanem az eszmék birodalmában is. Határozatlanság és bizonytalanság üli meg a lelkeket s sokan régi eszméikben magukat csalódottaknak érezvén, mohón keresnek korszerű új vezércsillagokat, ami természetszerűleg az eszmék zűrzavarát vonja maga után. Hogy ebből a zűrzavarból a világháború végeztével mily irányzatok fognak győztesen kibontakozni, a ma gomolygó eszmékből melyek tűnnek el és mi lesz az újjáépítés állandóbb alapja : azt ma még nehéz, sőt talán lehetetlen határozottan megállapítani. A tárgyilagos történetírás is inkább csak utólag tudja a korokat vezető eszmék köré csoportosítani és így a vitát lezárni. Mi ezért nem is bocsátkozunk a koreszmék taglalásába, hanem a következőkben csak azt az egy kérdést tesszük vizsgálat tárgyává, hogy a fejlődés iránya milyen hatással van a jogeszmére. Ha keressük a ma divatos koreszmék között a jogeszmét, bizony úgy látjuk, mintha az egész elsikkadt volna. A jogot az új irányok üres formalizmusnak, sőt gyakran kerékkötőnek, fölösleges és káros akadálynak minősítik, amelyen az életnek át kell haladnia ; a jogászhivatás régi nimbusza általában elhalványodott s a katonai mellett a gazdasági és tehnikai pályák