Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - A jogeszme alkonya?

370 EGYED ISTVÁN ugrottak vezető helyre. Közkeletűvé vált az a megállapítás, hogy a jogállamiság korszaka végetért s a tények megítélésénél kizárólag csak a hasznosság, az eredmény, illetőleg a siker lehet az irányadó. Az alkotmánynak és alkotmányosságnak egykor oly jelentős jelszavai jórészt elvesztették vonzó erejüket.1 A jogot az új irányok sem nélkülözhetik és azt fel is használják ; hiszen a jogszabályok tömege, áradata nélkül nem tudnák megvalósítani rendszereiket. Azonban a jogot csak eszköznek tekintik céljaik szolgálatában ; azt könnyen módosítják, cserélgetik, ahogy a változó körülmények kívánják. A jogszabályok hatályát kiterjesztik oly területekre is, amelyek különben az egyén szabad rendelkezése alá tartoznának és amelyeken csak az erkölcs elvei uralkodhatnának ; ezért a jogszabályoknak valóságos inflációja következik be.2 Azonban a jog fölé helyeznek gyakran bizonyos vezérelveket (népi érzék, hasznosság), amelyek a tisztviselőt, sőt még a bírót is felmentik a jogszabály alkalmazása alól, amivel lehetővé teszik a szabályok uralma helyett a személyek uralmát, a jogrend helyett a bizonytalanságot és az önkényt.3 A jog jelentőségének ez a megcsökkenése, értékének ez a megfogyatkozása szoros összefüggésben van azzal, hogy a jog válságos időkben gyakran elveszti erkölcsi jellegét, eszmei értékét. Ha a jog valóban csak forma, amely bármely tartalmat fedezhet, — ha a jog valóban csak eszköz, amellyel bármely célt meg lehet valósítani: akkor a jog nélkülözi azt a vonzó erőt és tekintélyt, amely nélkül pedig hivatását betölteni képtelen. Akkor a jog nem az emberi és nemzeti erők kifejtésének, érvényesítésének lesz a támpontja, hanem ellenkezőleg annak gátja és akadálya ; ezért természetesen népszerűtlenné válik, kijátszásra és mielőbbi megváltoztatásra ösztönöz. Ezzel azonban a jog elveszti tulajdonképeni erejét, lényegét, megszűnik igazi jog lenni. 1 A jogállam korszakának felváltását nálunk különösen Magyary Zoltán hirdette meg műveiben. A jogászhivatás mai alábecsülésére jellemzően mutatott reá Hindy Zoltán «Jogászhivatás» c. előadásában. (Az Orsz. Nemzeti Klub kiadványa. 58. sz. 1942.) 2 Hogy a törvényhipertrofia a jogeszmével rendszerint ellentétes, arra már 1931-ben reámutatott Leopold Elemér : A jogeszme alkonya c. előadásában. 3 Elismeri ezt az új eszmék iránt megértést tanúsító Perneczky is (i. m. in. lap).