Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 33 tételekre bontását, pro és kontra megvitatását, vagyis a disputát és a logikai műveleteket, a beosztást, meghatározást és következtetést meggyökereztette. Ez a tudomány ugyan latin nyelven él, de éppen az a szellemi elit műveli, mely a francia életet vezeti.* Vázlatos gondolatmenetemet továbbfüzve, a következő szellemtörténeti stációnál, az újkornál kell kikötnöm és ennek eminens szellemi és irodalmi mozgalmáról, a klasszicizmusról kell még néhány szót szólanom. Egy irodalmi éra sem tudott olyan mély gyökeret verni a francia lelkialkatban, mint a klasszicizmus, esetleg szorosabban : XIV. Lajos kora. Nem egészen érdektelen, hogy midőn 1921-ben a Connaissance című revü ankétot rendezett s azt kérdezte meg olvasóitól kit tartanak Franciaország legnagyobb élő költőjének, a szavazatok többsége Paul Valéryre esett.1 Valéry költői pályája a legellentétesebb formákat mutatja ugyan, de ma már megállapítható, hogy a klasszicizmus költője. Franciaországot illetően persze tudni kell, hogy a néplélek annyira összenőtt az irodalommal, hogy állandóan számolni kell ennek erős érvényesülésével. Éppen ez nyitogatja az ajtót abba a terembe, melyből a francia néplélek egy másik pólusára nyílik kilátás, amely nem más mint az intuíció. A racionalizmus mellett felfedezhető egy ezzel homlokegyenest ellenkező, de ugyancsak éles vonásokkal kirajzolódó tendencia is : a közvetlen meglátásnak, az intuíciónak, bizonyos ösztönös megérzésnek fejlettsége is, melyek csak látszólag ellentétesek a logikummal és valójában azzal állandóan összeforrottak. Ezek az ösztönök — amit Distelbarthnál olvassuk2 — az ellensúlyt szolgáltatják az értelem kultusza ellen. A nép bizalommal követheti ezeket a megérzéseket, mert ha egy kevéssé is eltávolodnának a logika ösvényeitől, úgy azonnal módjában van segítségül hívni az értelmet. Ezekhez az ösztönös erőkhöz tartozik elsősorban az a bizalmatlanság, mellyel olyan törekvések ellen viseltetnek, melyek bizonyos vélemények elfogadását kényszerítik. Nemkülönben ide sorolható az ellenkezés, 1 Kállay Miklós : A legújabb német irod. tört. (Nemzeti U. évkönyve.) • Distelbarth 138. Társadalomtudomány. 3