Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - A jogeszme alkonya?

A JOGESZME ALKONYA? 367 Nem kívánok annak a kérdésnek a vizsgálatába bocsátkozni, hogy vannak-e már kialakult koreszmék ; természetesen még kevésbbé kívánom elemezni, hogy melyek a mi korunk eszméi. Egy-két jellemző tünetre azonban a figyelmet mégis fel kívánom hívni. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy koreszmékké rendszerint jelszavakat nyilvánítanak, amely körülmény már egymagában is megfontolásra késztet. A jelszavak ugyanis nem kerülhetnek el bizonyos kiélezést, túlzást és ezzel az igazságnak részbeni meghamisítását; azonfelül a jelszavak nem annyira a gondolkodó főket és a felelőssége tudatában levő szellemi vezető réteget ragadják meg, mint inkább a meggondolatlan és felelőtlen tömegeket. Másodsorban azt látjuk, hogy a koreszmékként hangoztatott jelszavak jó része nem új, hanem koronként visszatér. A rendelkezésre álló jelszavak közül minden nemzedék az ő igényeinek és a kor szükségleteinek megfelelőt választja ki. A liberalizmus és konzervativizmus, azaz az egyéni és a közérdek váltakozó előtérbe helyezése époly közismert, mint a központosítás és decentralizáció jelszavainak egymást felváltó hangoztatása. Más eszmék felelnek meg a nyugodt békeévek és a nagy erőfeszítések korszakának. Valamely irány túlzott vagy tartósabb érvényesülése magától váltja ki ellenhatásként a másik irányba terelődést ; az emberiség gyakran igen hamar csömörlik meg a saját jelszavaitól és könnyen csap át az ellenkező végletbe, sokszor könnyelműen hódol be a politikai eszmék terén a divatnak. Harmadsorban különösnek tűnhetik, hogy a koreszméket ma bizonyos mértékig keresni kell. Ha valami igazán uralkodó eszme, annak elemi erővel kell megnyilvánulnia a lelkekben és érvényesülni az életben. A koreszmének nemcsak elszigetelt előfutár jai vannak, azt nem kényszerrel akarják megvalósítani és az nemcsak egyes nemzetek körében talál visszhangra ; a koreszme nem szétválasztja, de összefogja a művelt emberiséget,, megihlet költőt és írót, magával ragad tömegeket. Ezzel szemben a mai állítólagos koreszmék egy részéről alig lehet azt állítani, hogy azok a népiélekből szabadon törtek volna elő és hogy magukkal ragadták volna valamennyi kulturáltabb nemzetet. Hiszen az olasz és német reformmozgalom inkább csak 24*