Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

30 ORKONY1 LAJOS származik, hogy a fiúk száma és szellemi képessége magasabb lévén, sokan közülük megrövidülnek. E rendszerre viszont az egyik angol azt mondta : «Látod mi következik a logika alkalmazásából.* Vagyis úgy gondolta, hogy az ösztöndíjak teljes mennyiségének mechanikusan két részre való osztása nem más, mint a logika szabályainak alkalmazása. Tehát az angol józanság nem is annyira a fogalmak szabatos elhatárolásán, mint inkább talán helyes megérzésén, nyugodtabb temperamentumon épül fel. A francia viszont állandóan gondolkodik, csiszolja fogalmait és ez teszi képessé eredmények elérésére is. Az ismeretekhez való ragaszkodás — írja Distelbart1 — hajtja őket ahhoz, hogy állandóan gondolkodjanak, oktassák saját magukat, a hallott dolgokat szellemileg feldolgozzák, mégpedig úgy, hogy a pro és kontra érzelmeket gondolkodás alatt kiküszöbölik. Ezért lehet haszonnal beszélni mindenféléről az egyszerűbb emberekkel is. Amit az ember mond, azt készségesen veszik tudomásul, de mindig van egy egyéni véleményük, mely hosszú gondolkodás gyümölcse. Ez a megszakítatlan szellemi munka a francia népnek egyik legjellemzőbb tulajdonsága ; ez már maga létrehozza azt a légkört, melyben a gondolkodás könnyebb lesz mindenki számára. A franciák gondolkodása tulajdonképpen egy szellemi életfolyamat.2 Ezért tudják a lényegeset is gyorsan felfogni: áttekintenek egy gondolat-komplexumot és lelki szemeikkel azonnal meglátják lényeges vonásait. A tiszta gondolkodás e lényeglátás mellett nem más mint kapaszkodás a logika keskeny ösvényein. És bár a franciák kétségtelenül pillanatnyilag vakíthatók, de félrevezetni őket nagyon nehezen lehet. Mert amint az izgalom és lelkesedés elmúlt, következik a józan ész és a dolgokat újból helyes arányokban állítja fel. Könnyen lángralobbanó természetük ellenére a franciák elsősorban szkeptikusok. Mondják — folytatja Distelbart8 —, hogy az angolok prédikációkból, a németek érzésekből és a franciák logikus gondolat konstrukciókból táplálkoznak. Az észszerüségnek következménye, hogy a franciák keveset 1 Distelbarth 175. 9 U. a. 146. 8 U. a. 236.