Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 29 megbecsülése igen tiszteletreméltó vonás a francia jellem tárházában, még ha nem is elég a tökéletesség eléréséhez. A francia kultúrát is a logikus, tiszta gondolkodásnak, helyesebben mondva általában a gondolkodásnak szeretete tette arra az előkelő helyre, melyet a nemzeti kultúrák rangsorában kapott. A francia ember szereti az absztrakt, spekulatív, kombinációkra hajló gondolkodást. Szenvedélyes matematikus, amit a legkülönbözőbb vonatkozásokban juttat kifejezésre. Hogy egy példát említsek, a Paris—St. Germain-i helyiérdekű vasút menetrendjére hivatkozom. Ezen a vonalon a vonatok körülbelül 2 percenként indulnak. Racionális természetesen az volna, hogy pontosan két percenként indulnának. Csakhogy a francia szeret spekulálni és a menetrendet úgy állította össze, hogy pl. i8-2i-kor indul egy vonat, mely nem áll meg a 13-ik állomásig. A következő i8-22-kor indul és csak a 8-ik és 9-ik állomáson áll meg. Az utána jövő márcsak i8-25-kor indul el és a 4-ik és 6-ik állomáshelyen áll meg. Tipikus példa a matematikai kombináló és variáló gondolkodásmódra. Beleviszik az észt és gondolkodást a legkevésbbé racionális alapvonású művészetbe, a zenébe is.1 Különösen a XVII. és XVIII. században a francia zene tűnik ki abban, hogy szívesen fejez ki gondolatokat, inkább mint érzelmeket. Hozzájárul ehhez a kompozíció előre kigondolt egyensúlya, tisztasága és logikus volta. Maga a logika eszméje is a legtisztábban a franciáknál alakult ki. A konzervatív gondolkozású magyaroknál az, hogy logika, sokszor csak történeti kategóriát jelent és nem azért tartunk sokszor valamit igaznak mert bebizonyítható, hanem mert így és így volt. Angolok számára az észszerű, logikus jelzők a «commonsense»-fogalmának felelnek meg, mely sokszor nem egyéb, mint a kompromisszum szelleme. Az észszerűség és logika sokszor gúny tárgya az angoloknál. Pl. Angliában az van szokásban, hogy az ösztöndíjakat többnyire két egyenlő részre osztják és az egyik csoportot csak fiúk, a másikat csak leányok nyerhetik el.2 Nyilvánvalóan ebből az az anomália 1 U. o. 40. 8 Félix de Grandé Combé : England, this way !