Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 25 bárhol másutt. Ez a tény abban nyilatkozik meg főképpen, hogy gyermekeiknek sokkal kevesebb szabadságot adnak és a szülök kizárólagosabban élnek gyermekeiknek. A gyermekektől való elszakadásnak sokszor megható módon adnak kifejezést, bár a franciák egyébként kitűnően tudnak uralkodni indulataikon. Nekik igazuk van — mondják, de minő szörnyűség ! Itt is ugyanaz a visszatérő jelenség érződik ki a különféle magatartások szövedékéből: a védőfallal körülzárt egyedüllét bálványozása. Ha egy francia váratlanul vagyont szerez, megkönynyebbülten sóhajt fel, de csak azért, mert így mentesítve érzi magát lekötöttségeinek, társadalmi konvencióinak egy nagy tömegétől. Ha más népeknek — különösen az angoloknak — mentalitását nézzük : ezek azért sóhajtanak megkönnyebbülve, mert a vagyon olyan konvenciókhoz segíti őket, melyeknek szívesen vetik alá magukat.1 Való igaz, hogy az angol jellem igen arisztokratikus és ha «bourgeois»-ról beszélnek, akkor csakis egy amolyan filiszteri ízű jelzőt értenek ezalatt. Franciaországban viszont inkább jelenti e szó a középosztályt, tehát ebbeli jelentésében nem a művész, hanem a munkásember képezi a «bourgois»-val ellentétét. Mindezzel még a zárkozottsági hajlam attitűdjei nincsenek kimerítve. Az egyénen, családon, falun, tartományon messze túlterjed ez a komplexum és még a haza és külföld viszonyában is szinte ugyanolyan plasztikus, mint a szorosan vett individualizmus. Mert a francia — bár Sully, Crucé, Saint Pierre és a többiek igen sokat, sőt túlsókat beszéltek világorganizációról — alapjában véve ritkán távozik külföldre. Ilyen értelemben, beérvén önmagával, autonóm beállításúnak mondható, ki túlságosan szereti saját hazáját ahhoz, hogy azt elhagyja. Sokkal kevésbé kozmopolita lévén a németnél, sohasem igyekszik külföldön kivetkőzni önmagából és zárkózott alaptulajdonságát itt is megtartja. Még otthon is ösztönösen védőfalat von maga és a külföldi vendég közé. Igen sok francia városban lehet olyan szállodákat találni, melyek neve egyszerűen : Hotel des Etrangers. És ebben sem lehet más motívumot keresni, mint a konvencióktól való menekülést. 1 Félix de Grandé Combé : England, this way !