Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Céhrendszer és hivatásrendiség

CÉHRENDSZER ÉS HIVATÁSRENDISÉG 17 tók ellátását a kereskedelemre bízta. A gyárüzemek tulajdonosainak csak megfelelő tőkére volt szükségük, szaktudásra nem. Sőt a foglalkoztatott munkásoknak sem kellett érteniök az egész áru előállításához, csupán az egyik alkatrészt előállító gép kezeléséhez. A gyárüzem az addig egységes munkát széttagolta, viszont az előbb még különféle szakmába tartozó üzemeket koncentrálta. így a munkának megszűnt a lelki kielégülést, örömet is jelentő hivatás-jellege és csupán az élet fenntartásához szükséges, kényszerű foglalkozássá vált. Az abszolutisztikus államhatalom pedig az iparűzésre való jogosítást magának igényelte és így a nagyipar a céhektől függetlenül, közvetlenül az államtól kapott engedélyt vállalatának fenntartásához. Ez felelt meg egyébként a liberális korszellemnek is, mely a hagyományos előjogoktól és megkötöttségektől irtózva, mindenkinek teljes szabadságot és egyenjogúságot követelt. Az előretörő és legtöbbször államilag is támogatott nagyipar mind több önálló kisipari exisztenciát tett tönkre. A még megmaradt kisiparos-mesterek is régi, igazi önállóságukat elveszítve, nagyrészt a kapitalista kereskedelemtől függő alkalmazottakká váltak. Nem a fogyasztóknak dolgoztak közvetlenül, hanem a nagy áruházak számára, kiszolgáltatva azok önkényének. Végül a XIX. században hozott új, liberális szellemű ipartörvények már mindenfelé formailag is lerombolták a céhrendszer kereteit, megszüntették kiváltságait. A céhek leromlott szelleme mellett ez nem is keltett valami nagy részvétet. A továbbra fennálló iparostestületek már csak szabad társulás alapján létrejött egyesületek voltak, melyek az általános egyesületi és magánjogi védelmen kívül semmi különös kiváltságot nem élveztek. Ezzel mindenki részére szabaddá vált csaknem minden ipar űzése. Mindenki tetszés szerinti számú és nagyságú üzemet tarthatott fenn, valamint egyidejűleg többféle ipart is űzhetett. Az áru előállításának módja, minőségének és árának megállapítása szintén a termelő szabad tetszésétől függött. Viszont a fogyasztó is a saját érdekének védelmében, az áru minőségének és méltányos árának megítélésében szabad belátására volt hagyatva. Ezzel azután rohamléptekben haladt a liberális kapitalizmus a maga diadalútján, kíméletlen versenyben törve le a szervezetlen gyengébb exisztenciákat. Ezek egy ideig olcsóbban előállítható, Társadalomtudomány. 2