Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Céhrendszer és hivatásrendiség

ió SOMOGYI JÓZSEF letlen önzés vált itt is mindinkább uralkodóvá. A céhrendszert egyes mestercsaládok mindinkább csak a maguk önző érdekeit szolgáló eszközzé sajátították ki, amivel könnyen megakadályozhatták, hogy keresetüket kénytelenek legyenek azokkal a kívülállókkal megosztani, akik szintén tisztes munkájuk útján keresték boldogulásukat. A mesterség sok helyen egyes családok öröklődő kiváltságává lett, aminek önző szelleme már nem sokban különbözött a liberális kapitalizmus korában kialakult kartellszellemtől. A családi önzéstől áthatott céhek már természetesen kevesebb lelkiismeretességgel vették tekintetbe a fogyasztó érdekeit a munka minőségének és árának megállapításánál. Míg a régi céhmesterek páratlan erélyességgel iparkodtak kiküszöbölni minden selejtes árut, most már inkább arra vigyáztak, hogy senki se szállítson jobbat, mint a többiek és ne alkalmazzon semmiféle technikai újítást. A rokonszakmájú céhek önző kicsinyeskedéssel őrizték ellen egymást abban is, hogy a saját céhüknek igényelt készítményt ne állíthassa elő más céh tagja. Az ilyen, szinte elkerülhetetlen határsértésekből azután véget nem érő kicsinyes viszályok keletkeztek, amik a különböző céheket ellenségekként állították szembe egymással. Ez az önző szellem természetesen a mester és a legények régi patriarchális viszonyát is megrontotta. A szinte születési kiváltságokat élvező mesterek és a mesteri kiváltságokból úgyszólván végleg kirekesztett legények között mindinkább osztálykülönbség fejlődött ki és mind élesebbé vált az osztályharc. Ez a legények részéről nem egyszer valóságos bojkottig vezetett. A munkát beszüntető legények iparkodtak minden tanult munkást távoltartani a hírhedt mestertől, céhtől vagy várostól. Végül az egész céhrendszer kereteit is széttördelte a technika fejlődése, az emberi munka helyébe lépő gép és a vele párosult kapitalizmus. Ez forradalmilag átalakította az egész gazdasági életet, az ipart, a kereskedelmet, a közlekedést, amivel szemben a céhrendszernek, mint idejétmulta intézménynek pusztulás volt a sorsa. Hiszen az új gazdasági helyzet sok tekintetben éppen az ellenkezője volt annak, mint amilyen feltételek között a céhrendszer létrejött és fennállhatott. A gyáripar már csak a minél nagyobb arányú termeléssel törődött; az értékesítést, a fogyasz-