Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Céhrendszer és hivatásrendiség

IO SOMOGYI JÓZSEF tömörültek e testületekben mesterségük eredményes folytatásának és egyéni érdekeiknek biztosítására. A céheknek is gondosan kialakított szervezetük, részletes szabályzatuk volt és idők folyamán sokféle kiváltságban részesültek, széleskörű autonómiával rendelkeztek. A gyermek rendszerint 12 éves korában került a céhbe, mint valamelyik mester inasa. Ehhez szigorúan megkívánták törvényes és tisztes származását, hogy még ilymódon se érhesse folt a céh tekintélyét. Az előírt tanoncévek elteltével és a mesterségben való jártasság kimutatása után az inas felszabadult legénnyé, majd mesterré lehetett, amihez később előfeltételül hosszabb vándorlást (tanulmányutat) és mesterremek bemutatását is megkövetelték. Az inasnak a céhbe való felvétele ünnepélyes aktusok között ment végbe, sokszor a városházán, ahol nemcsak a céh tagjai, hanem a város tisztviselői is megjelentek. Ezzel tették a gyermek számára emlékezetessé azt az egész életére döntő fontosságú lépést, amelyet a céhbelépés jelentett. Ezzel hívták fel figyelmét arra, hogy választott hivatásában becsülettel kitartva, majdan a céh értékes legényévé és dicséretére váló mesterévé kell lennie. Viszont a gyermek ettől kezdve a céh oltalmát és támogatását élvezte egész életén át, halálakor pedig ismét az egész céh megjelent a végtisztesség megadásához és imádkozott lelke üdveért. A céhek egyébként vallási egyesületek is voltak és egész életüket mély vallásos szellem hatotta át. Az istentiszteleteken és vallási ünnepélyeken külön zászlóikkal és jelvényeikkel vonultak fel, amivel nagyban fokozták a tagok öntudatát és az összetartozás érzelmét. A céh tehát tagjaiban magához ölelte az egész embert, magáévá tette annak minden testi-lelki ügyét, nem kényszerrel, hanem önkéntesen vállalt kölcsönös szolidaritás, testvériesség alapján. A mester az inasnak nemcsak tanítója, hanem valóságos nevelőatyja is volt, akit az inasnak nemcsak a mesterségben való előhaladásáért, hanem valláserkölcsi életéért, az erényekben való gyarapodásáért is felelőssé tett céhe. Csak így számíthatott arra, hogy az inasgyerek majdan minden tekintetben a céh becsületére fog válni. A legényeket is a mesterhez nem csupán a munkaadó és a munkás rideg kapcsolata fűzte, hanem meleg patriarchális, családias viszony. A legények a mester vezetése mellett dolgozva