Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - A KÖZSZOLGÁLATI ALKALMAZOTTAK CSALÁDI PÓTLÉKA

86 FIGYELŐ illetmények rendezésének kérdése ismét időszerűvé vált, ezt a kérdést nem minősítették pusztán államháztartási kérdésnek, amelyet csupán az éppen fennálló pénzügyi lehetőségek szerint kell rendezni, hanem a kérdés megoldásába messzebbható, általánosabb szempontokat is vegyítettek. Ha tehát a társadalmi igazságosság és a családvédelem eszméje valóban megkövetelte, hogy a többgyermekes közszolgálati alkalmazottak illetményeit lényegesen magasabb összegben állapítsák meg, mint a kevesebb gyermekű, a gyermektelen vagy éppen nőtlen közszolgálati alkalmazottak illetményeit, a magasabbrendű közösségi érdekek elsőbbségét ebben a tekintetben is mindenkinek el kell ismernie. Le kell tehát mondani arról a magánjogi eredetű szemléletről, amely a szolgálati illetményekben a szolgáltatott munka ellenértékét és csak annak ellenértékét látja, és erkölcsi szempontból lényegesnek vallja, hogy a szolgálati szerződésben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás elvont egyensúlya megvalósuljon. Ha a magasabbrendű közösségi érdek úgy kívánja, bele kell törődni abba is, hogy az egyik közszolgálati alkalmazott munkájáért ellenszolgáltatásul felét vagy annál is kevesebbet kap, mint a mennyiségileg és minőségileg ugyanazt a munkát szolgáltató társa, csupán azért, mert az utóbbi több gyermek tartására köteles. Nem szabad azt az egyébként vitás kérdést sem vizsgálni, hogy a közhivatali munkában kinek a munkakészsége odaadóbb és állandóbb : a sokgyermekesé, a nősé vagy a nőtlené. A társadalmi igazságosság gondolatával szembeállított egyéni igazságosság szempontjából is megnyugtatónak látszik a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányának eltolódása, ha arra gondolunk, hogy a közszolgálati munkáért nyújtott ellenszolgáltatás középeurópai mértéke legfeljebb a megélhetés feltételeinek biztosítására elegendő. A megélhetés feltételei pedig ugyanabban a munkakörben is lényegesen eltérők a családi állapot és a gyermekek száma szerint. Nagyban egészben tehát az új illetményrendszer megalkotója arra törekedhetett, hogy egyénileg is lehetőleg egyenlően biztosítsa az azonos közszolgálati munkát teljesítők megélhetését. Még megnyugtatóbb lesz ez a szemlélet, ha az azzal a szemponttal is bővül, hogy a többgyermekes közszolgálati alkalmazott szorosabb értelemben vett hivatali kötelességein felül a közösséggel szemben olyan kötelességet is teljesített, amelyet a kevés gyermekű alkalmazott kevésbbé, a gyermektelen alkalmazott pedig egyáltalában nem teljesített : gyermekeket adott annak a közösségnek és fajnak, amelynek most nagyobb szüksége van sok gyermekre, mint valaha.