Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - RENÉ GUÉNON ÉS A TÁRSADALOM METAFIZIKÁJA

8o FIGYELŐ Amikor az aranyat az első király zsebredugta, zsebredugta az emberfölötti Isten-Hatalom korlátlan jóságát és éltető erejét, magának foglalt le belőle részt s ezzel megtörte a mindenkire áradó fény erejét, amely az aranykort fenntartotta. A királyé lett : — egyéni, önző, démonikus, fekete mágusi. A gátlástalan fény már nem ragyogott az életre s a föld elhomályosult. Az idő megzavarodott. Ezt a lépést minden keleti szentkönyv ismeri, a Veda éppen úgy, mint a Taoteking, Egyiptomban éppen úgy tudnak róla, mint Iránban és Peruban. A második lépés, amikor az arany már a király kezéből is kicsúszott és még lejjebb zuhant a harcos lovagi, szanszkrit szóval: a ksatrija kezébe. Még lejjebb, amikor a vaisija zsákmánya lett. Már pénz. Kereskedelmi cikk. Már napfényt vesz magára a kis boltos felesége, arannyal fizetik az állati húst, a földet és a répát. Arannyal mindent el lehet érni. Már a kereskedőé. De az arany itt sem állott meg. Lezuhant a sudra közé s az aranyért elkezdtek gyilkolni a csavargók és útonállók és kalózok és arany lett a tömeg álma. A csőcselék is hozzájutott az aranyhoz és mindenki olyan koronát csináltat magának, amilyet akar, ha tud. Mert most már egyetlen dolog dönt : kinek mennyi aranya van. Akinek több van, az hatalmasabb, erősebb, kiválóbb, boldogabb. A nap leszállt a lovag, aztán a kereskedő, aztán a tömeg közé. Az idő követte: a kor mindig töredezettebb, sötétebb, nyugtalanabb lett. A hatalom az arisztokrácia kezéből a kereskedő polgár, végül a nép kezébe került. A sudra kezében az arany már nem szimbólum, hanem csak anyag: fém. Azt nem veszi észre, hogy az arany semmit sem vesztett eredeti természetéből és ma is éppen olyan jele a hatalomnak, a napnak és az isteni erőnek, mint az ősidőben volt : materializált napfény és az Aranykor szimbóluma. De azzal, hogy leszorul az anyagba, gonosszá vált. Mindenki tudja, mi a aranyláz, — hatalomláz, — gazdagsági láz — Alaszka mezői, Ural bányái, a spanyol hódítás, az amerikai bankok safe-jai beszélhetnének róla, — a modern élet nagy pokoli rúgói, kétségbeesett vadság, amivel az ember a gazdagságért lohol — a vér és az arany —, mindez elég világosan jelzi, hogy itt a démonivá lett sárga fémről van szó, ami nem egyéb, mint a hatalom. De ki tudja látni e merész, fantasztikusnak tűnő szimbólumban a katasztrófát? íme : az arany példázata. III. — Ezt a példát Guénon nem beszéli el. Mindössze csak illusztráció, amelyben az ember bemutatja a hagyomány szerint