Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - RENÉ GUÉNON ÉS A TÁRSADALOM METAFIZIKÁJA

FIGYELŐ 79 napfény elrejtése annyit jelentett, hogy a kozmikus rendet megzavarta és az isteni szimbólumot meggyalázta. Az arany a templomon van és a templomban van és egyedül istené, aki az emberre sugározza. Ha az uralkodót aranytárgyakkal veszik körül, nem azt jelenti, hogy a fém most az ő zsákmánya, ahogy nem zsákmány számára az uralom és hatalom sem. A király is csak szimbólum és őr. Phylax, ahogy Platón a Timaiosban mondja. így tanítja ezt a Taoteking, a Veda, Zarathusztra is. Minden ősi hagyomány egyöntetűen, a föld minden részén Perutól Kínáig tudja, hogy az arany a napfény, az uralkodó az Istenség földi megnyilatkozása — az ember fölött áll elérhetetlenül és hozzányúlhatatlanul. A királyi szimbólum, a korona, arany fejdísz, arany napkorong, csak az ő fejét övezheti. Hogy a kép még mélyebb, élesebb és igazabb legyen, még a negyedik mot vumot is fel kell tárni. Ez a motívum : az idő. Az arany és az idő metafizikai vonatkozása elég világos az ilyen kapcsolatokból, mint : aranyidő, aranykor, vagy : «az idő pénz», ahol a pénz tulaj donképen aranyat jelent. Az idő egyenértéke az arany. Ha valakinek életéből időt igényelek, azt arannyal kell kárpótolnom, mert ez az egyedüli, ami az elvesztett időnek megfelel. Az embereket nem is munkájukért fizetik, hanem idejükért, az eredményért való fizetség már kései és anyagias gondolkozás tünete. Akitől napot veszek el, annak napot kell visszaadnom. A nap az idő ura és magát az időt is jelenti s ahogy az arany nem egyéb, mint tömény napfény, nem egyéb, mint tömény idő. Az arany materializált örök. Ezért : — drága. Vannak percek és órák, amelyeket : «nem lehet megfizetni)) — van, amikor az ember *semmi pénzérto nem tesz meg valamit — van, amit «Dárius kincséért sem hagyna el». íme így együtt van a négy elem : a nap, az uralom, az idő, az Istenség. Ez az arany. Amíg az arany eljutott mai stádiumába, amikor valuta, fizetési eszköz, pénzfedezet lett, félvilági némberek, tőzsdebizományosok, filmszínészek ékszere, cigarettatárca, óralánc, — nagy utat tett meg. Mindjárt ki lehet mondani, hogy : lefelé. A király elkezdte a fémet a magáénak tekinteni. De ugyanakkor a középpontban már nem Isten állott, a kozmikus Nap, az életfenntartó, transzcendens Hatalom. A király ember lett és nem az isteni Phylax. Az arany az ő magántulajdona. Már csak zsákmány és luxus. De ugj'anakkor a kozmikus isteni fény elhomályosult és ugyanakkor az aranykor letűnt. Mert miért kisebb bűn, ha a király rejti el az aranyat a világ elől, mintha a közönséges tolvaj?