Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. - Összeállította: dr. Mády Zoltán. Budapest, 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára, 5. sz.) [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 609 Makkai Sándor: Szellemi vezetés. (3. szám.) A háború, mondja, dönteni fog külső, szociális problémáink fölött. Vannak azonban nagy belső kérdéseink, amelyeket a háború nem fog megoldani. S ezek a lényegesebbek. A fizikai létezés ugyanis nem cél, csak alap és keret a nemzeti közösség értékelése számára (129), mint kis nemzet, nem is versenyezhetünk a nagyokkal, sőt önállóságot, öncélúságot sem remélhetünk. Az európai emberközösség hatótényezőivé csak szellemi síkon lehetünk. S vájjon nem ez a lényeges? A fizikai jólétet, fegyelmet, munkát a hangya- és méhállam is biztosítani tudta tagjainak — az állati fejlődés igen alacsony fokán megállott, még agyvelővel sem rendelkező tagokkal. Az ember lényege nyilván nem lehet az, ami ezekkel közös lenne, hanem csak az, ami túlhalad az állati szemléletkörön, s ez a szellem. De kik a hordozói ennek a szellemnek, amit a szerző a mi esetünkben «magyar-humánum»-nak nevez? A középosztály. E körül azonban bajok vannak. Korunk a munka korának nevezi magát, s erre büszke is. Ez a büszkeség csak részben indokolt, mert nem minden, hanem csak az eredményes munka értékes, vagyis az értékek hordozója sohasem a munka, hanem a mű. Abban pedig merőben téves korunk világszemlélete, hogy munka alatt csak a fizikai munkát érti, s amennyiben egyáltalán tudomást vesz a szellemi munkáról, ezt a fizikai munka mögé helyezi. Megnyilvánul ez a beteg szemlélet abban, hogy a fizikai munkához közelebb álló ipari, kereskedelmi, közgazdasági pályák ma különb existenciát biztosítanak a szellemi pályáknál, aminek eredményekép az ifjúság inkább ezek felé törekszik, s a szellemi elit utánpótlása megakadt Ennek hatásai — valljuk meg — meg is látszanak az emberiség sorsának magas vezetésén. A szerző a helyes utánpótlást az összes társadalmi rétegek bevonásával kívánja biztosítani, a műveltség és nevelés nagyfokú általánosításával (131). Örvendetes, hogy végre valaki félreérthetetlenül rámutat arra, hogy a társadalmi egyenlőség szép álma nem a nemzeti kultúrát tudatosan hordozni hivatott középosztálynak a kultúrtényezőkép legfeljebb ösztönein és utódain át ható nép színvonalára visszasüllyesztését kívánja, hanem fordítva : a népnek öntudatos nevelését, s ezáltal a középosztály színvonalára emelését. Mert ne felejtsük el: emberhez méltó életet csak szellemi vezetés alatt élhetünk. S új életről nem a szellem kiirtása, hanem csak új szellem ébredése esetén beszélhetünk. Erről szól Tavaszy Sándor következő tanulmánya. 40*