Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. - Összeállította: dr. Mády Zoltán. Budapest, 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára, 5. sz.) [könyvismertetés]

6o8 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE Azért persze a politikai érdek is kapcsol. A politikáról azonban a szerzőnek már nem ez, hanem következő tanulmánya beszél. Zathureczky Gyula: A magyar politika Európában (2. szám). A politika alapja és lényege, mondja, az erő (75). Ez nagyon tetszetős megállapítás — és nagyon üres. Mert mi az erő? Míg erre nem felelünk, semmit sem mondtunk ; ha meg feleltünk, a politika lényegét már nem az erővel, hanem azzal határoztuk meg, amit e mögött értünk. Az erő himnuszát ismerjük. Időnkint fölfölharsan a világtörténelemben. Kedvenc témája volt minden korok diktátorainak. Napóleon akadémiai értekezést is írt arról, hogy nincs más érték, mint az erő, s még a szépség fogalma mögött is ez rejlik. Az értekezés nem nyert pályadíjat. S ez az elv kisért a «Not kennt kein Gebot», «Macht geht vor Recht» és hasonló jelszavakban is. A jogtudományban a hatalmi és kényszerelméletek szinte napjainkig uralkodók voltak, s még ma is sok hívük van, akiket nem riaszt vissza az, hogy sem az erő, sem a hatalom, sem a kényszer fogalmát nem tudják megmagyarázni, s így ismeretlen dolgokat még ismeretlenebbekkel «szemléltetnek». A szerző azok közé tartozik, akik ebben a nehéz helyzetben taxatív felsorolással kísérleteznek. Elmondja ugyanis, hogy akkor vagyunk erősek, ha soha semmiféle jogunkat önként fel nem adjuk (ezt már Deák is vallotta — egészen a kiegyezésig), — ha népi, nemzeti, jellembeli sajátosságainkat nem rendeljük alá idegen eszméknek, gondolatoknak vagy formáknak, — ha szociálisabb viszonyokat teremtünk, — s végül ha az európai közösséget mindig szolgálni igyekezünk. A birodalom a keret, mondja (76), amelyet az erőnek kell fenntartania és az erkölcsnek kell megtöltenie. Mindebben sok igazság van, csak az erő szerepe maradt tisztázatlan. Azt hisszük, a szerző ebben, épúgy, mint nagynevű elődei, a sorrendet tévesztette el. Az erő ugyanis nem alapja, hanem következménye a helyes politikának. Különös figyelmet érdemelnek a szerzőnek a politikusok iránt támasztott követelményei is. Ezektől azt kívánja, hogy a mában éljenek, mégis minden cselekedetük a holnapért történjék. Bárha meghallanák ezt a figyelmeztetést mindazok, akiket illet. Bárha mindnyájan elérhetnénk a szerző szép célkitűzését, hogy igazi magyarok és egyben igazi európaiak legyünk. Ezen az úton azonban már Makkai Sándor következő tanulmánya vezet bennünket tovább.