Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. - Összeállította: dr. Mády Zoltán. Budapest, 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára, 5. sz.) [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 603 Statisztikai hivatalunk rendszeres és eredményes, a magyar társadalomismeretben alapvető jelentőségű munkája közismert és elismert. A harmincas évek falukutató mozgalmának riportszerű vagy politikai alaphangú bokrai fölé is nőttek olyan fák — együtt máris életmű —, mint Erdei Ferenc könyvei. Bizonyos tekintetben a statisztikai feldolgozás és a társadalomrajz egyéni művelése közé helyezhető a kollektív társadalomrajz. Részletes adatgyűjtést és feldolgozást igényel, mint a statisztika, tehát sok ember kell hozzá s ezek munkáját összhangba kell hozni, egységesen kell irányítani. Viszont míg a statisztikai hivataloknál néhány tudós, ha helyes adatgyűjtési szempontokat állított össze, sokszáz segéderő gépies munkájából nyeri az eredményeket, itt valamennyi munkatársnak önálló tudományos munkakészségre van szüksége, azaz rátermettségre és megfelelő képzettségre. Ez a súlyos követelmény s egyben egyik magyarázója annak, miért nehéz megteremteni az arra hivatott Táj- és Népkutató Intézet keretében teljesértékű kollektív társadalomkutatásunkat. (Mint analógiát felhozzuk a pedagógia és a népiségtörténet példáját : mi az, ami Imre Sándor és Mályusz Elemér szerves elgondolásaiból valóban szervesen megvalósult?) Pedig a mai (vagy már inkább a tegnapi) kollektív társadalomkutatásunknak voltak olyan eredményei is, mint Kemse község általános és a tatai járás szakszempontú társadalomrajza. Az utóbbi (Magyary—Kiss : A közigazgatás és az emberek, 1939) két hivatásos, teljes munkaerejű és kiforrott tudósnak több munkatárs segítségével írott, módszer tekintetében is úttörő, alapvető, jövőbe mutató munkája. Az előbbi azonban (Elsüllyedt falu a Dunántúl, 1930) egy főiskolai internátus baráti munkaközösségének háromhetes helyszíni kutatásán alapul. E munkaközösség teljesítményét egy tudományos kutatóintézet számára mindenesetre minimumnak kell tekinteni. Kemse kutatóinak képességeivel, úttörő munkájuk lázával talán nem minden kutatócsoport dicsekedhetik, de az övékénél kisebb igényekkel tudományos munkaszervezet nem indulhat el, s két három-háromhetes helyszíni munka nem hozhat enynvire különböző színvonalú eredményeket. Hogy kollektív népkutatásunk malma üresen jár, annak egyik okát bizonyos elvi tisztázatlanságban látjuk. Az ú. n. népi, vagy az ezzel itt gyakorlatilag egynek vehető szociális gondolatban hármas tagoltság rejlik. Szükség van 1. népünk társadalmának, műveltségének teljesebb és behatóbb ismeretére, 2. arra, hogy minden társadalmi csoport megismerje, átélje a saját