Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerkesztették: Angyal Pál, Baranyay Jusztin, Móra Mihály. Budapest: Szent István-Társulat, 1941 [könyvismertetés]

Coo KÖNYVISMERTETÉSEK szóló intézkedést tartalmaz. III. István okleveleiben azonban már szaporodnak a világiak számára tett intézkedések. A királynak ettől az időtől kezdve van állandó jellegű udvari nótáriusa, szervezett kancelláriává azonban ez a hivatal csak III. Béla alatt alakul. Szentpéteri Kun Béla a. református presbiter jogállásával, Madarász István a párbér kérdésének korszerű megoldásával foglalkozik. Utóbbi szerint a párbér hazai egyházjogi életünknek egyik megoldatlan és állandó rendezést igénylő problémája. Az alsó papság u. i. régóta sérelmezi ezt a régi feudális világban kétségkívül bevált, de korunkban már elavultnak bizonyult adózási módot. Madarász szerint a párbért a hívek és az igényjogosultak közt létesítendő egyességgel mindenütt kötelezően meg kellene váltani, egyházközségi adóvá átminősíteni és valamennyi hivőre az általános és arányos adó viselés elve szerint kellene kivetni. Petrovay Zoltán a királyi adományozásból eredő katolikus Egyházi javak kezelésének és felügyeletének szabályait ismerteti és a főkegyúri jognak ezt a vagyonfelügyéleti részét éles jogászi elmeélleJ minden oldalról boncolja és megvilágítja. Prodán János az államfő legfelsőbb felügyeleti jogáról szól a magyarországi autokefális görögkeleti egyházban. Scheffer János a katolikus egyház jogi helyzetét ismerteti Romániában, míg Stolpa József érdekes jogtörténeti adalékokat hoz a magyar főkegyúri jog kérdéséhez és a Werbőczy által is említett, de felkutatni azóta nem sikerült Constanzi bulla vitatott problémájához. Tóth György az unitárius egyház zsinattartási jogáról ír. Érdekes világot vet végül az évszázadok óta fennálló és ma öntudatosan ápolt olasz-magyar kulturális kapcsolatok történetére Giuseppe Forchielli a bolognai magyar-illír kollégiumról írott tanulmányában. E kollégium, mely a tudományok városában sok magyar tanulnivágyó fiatalembert látott falai között vendégül, 1537—1782-ig állott fenn. E száraz felsorolás távolról sem nyújt képet a Notter Emlékkönyvben foglalt tanulmányok tartalmi gazdagságáról. Pusztán szerény útmutató kíván lenni azok részére, akik saját épülésükre és ismereteik tárházának bőséges gazdagítására időt tudnak szakítani arra, hogy a szeretet szalagjával átkötött e szellemi csokrot — az egyházjognak e «millefolia»-ját — minden egyes szirmában külön-külön a tudományos vizsgálódás górcsöve alá vegyék. Csánk Béla.