Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerkesztették: Angyal Pál, Baranyay Jusztin, Móra Mihály. Budapest: Szent István-Társulat, 1941 [könyvismertetés]

598 KÖNYVISMERTETÉSEK különbözteti a mens legis-t a mens legislatoris-tól, amelyet az idézett kánon csak kisegítő szerepben juttat ranghelyhez. Klaus Mörsdorf a kánonjogban szabályozott jogérvényesítő eszközökről értekezik. Schermann Egyed az egyházi könyvtilalom néhány kérdésével foglalkozván kifejti, hogy bár az egyházi törvény nem is tilt meg valamely könyvet, még mindig lehetséges, hogy a természeti törvény tiltja azt. Sipos István az 1098. kánon szabályait taglalja: A házasságkötés rendkívüli formája halálos veszedelmen kívül című tanulmányában. E kánon értelmében oly esetben, ha a plébánost nagy nehézség nélkül nem lehet meghívni vagy megközelíteni (felkeresni) és alapos valószínűséggel előrelátható, hogy ez a helyzet egy hónapon át fog tartani, érvényes és megengedett a házasság pusztán két tanú előtt kötve. íme a kánonjog bölcs mérséklete a gyakorlati élet által teremtett kényszerhelyzettel szemben. Zalán Kornél a házassági beleegyezés szabadságát kizáró kényszer jogtalanságát elemzi a Codex 1087. kánonja alapján, amely — ugyancsak a gyakorlati élet követelményeivel számolva — nem a jogtalan, hanem a jogtalanul előidézett félelemről szól, vagyis módhatározót használván jelző helyett, fogalmazásában nem arra veti a súlyt, hogy mi, hanem hogy hogyan történik valami. Megállapítja, hogy az egyházi és a világi házassági jog között a kényszer kérdésében bizonyos ellentét mutatkozik. Míg a Codex csupán a jogellenesen alkalmazott kényszert ruházza fel érvénytelenítő hatással, addig a mi világi jogunk, a H. T. 53. §-a, a házasságkötésre irányuló kényszert sohasem ismeri el jogszerűnek. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a világi jog hatályosabban védi a házasulok akarati szabadságát, mint a kánonjog. Meg kell azonban állapítanunk — írja — e látszattal szemben, hogy az Egyház a beleegyezés szabadságának védelmében mindenkor erős fegyverekkel küzdött, de ebben a küzdelemben mégis csak egy bizonyos határig mehet el. így bármennyire befolyásolja is az elhatározás szabadságát a belülről eredő, illetőleg a természeti tényekből származó kényszer, ezt az egyházi jog mégsem ruházhatta fel érvénytelenítő erővel, mert a beleegyezés szabadságának védelmében figyelemmel kell lennie a megkötött házasság fennmaradásahoz fűződő érdekre, illetőleg a másik szintén ártatlan fél méltányos érdekeire. Nemzeti egyházjogi, illetőleg jogtörténeti problémákkal is találkozunk az Emlékkönyvben. így Bánk József: A címzetes apátok és prépostok újabb jogi helyzete Magyarországon című tanulmányában kiemeli, hogy ezek egyházi jogintézménye — külö-