Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerkesztették: Angyal Pál, Baranyay Jusztin, Móra Mihály. Budapest: Szent István-Társulat, 1941 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 597 szerzetesi fogadalmak letételének részletkérdését tárgyalja Hofmeister Fülöp. Az Emlékkönyv több tanulmánya foglalkozik az állam és az egyház viszonyával. Boe'r Miklós szerint e viszony kérdése elsősorban nem jogi kérdés, hanem világnézeti probléma, azaz teológiai kérdés. Megállapítja, hogy VIII. Bonifác Unam sanctam bullája az egyházi hatalom beleavatkozását a világi hatalom ügyeibe világosan arra az esetre követelte, amikor a világi hatalom helytelenül járt el, azaz valójában nem potestas directa, hanem potestas indirectáról van szó, és erről is csak ratione peccati esetén. A mai politikai élet ezzel szemben talán még a potestas directiva Ecclesiae in temporalibus követelményeit sem valósítja meg, bár erre a mai összegabalyodott világban a spirituális erőforrások envhítő hatása szempontjából bizony gyakorta nagy szükség volna. Az állam és az Egyház viszonyával foglalkozik Huszár Elemér is az egyházi diplomáciáról írott tanulmányában. A ius diplomaticum ugyanis éppen az a jog, amely e viszonyt szabályozza : az Egyház nemzetközi hatalmának tételes joga. Szerinte az egyházi diplomáciának az a feladata, hogy- biztosítsa e viszony rendezésének olyan formáját, amely az Egy-háznak Krisztus által elébe tűzött feladata : a lelke üdvözítése — megvalósítását minél inkább előmozdítja. Lutter János a lateráni megegyezésről ír, amely megegyezés a Szentszék és az olasz királyság között megteremtette az egyedül helyes alapot a békés viszony kialakítására és fenntartására. A Szentszék e megegyezés értelmében szuverén, szuverenitása azonban korántsem azonos az állam szuverenitásával, mert az lelki, spirituális hatalom, amelyet az egyházi államnak mint ilyennek megszüntetése semmiben sem érintett, minthogy e hatalom nem e világról való. Váli Ferenc szerint a katolikus Egyház legfőbb hatósága, melynek nemzetközi jogalanyisága elismert, sohasem válhatik «állammá», mert — mint szellemesen megállapítja — nem képzelhető el, hogy egy egyház legfőbb szerve az állam legyen. Jogi felfogása szerint a Vatikánváros a pápa államfősége alatt álló állam, különálló nemzetközi személy, mely élesen megkülönböztetendő a Szentszéktől. Az egyetemes egyházjog egy-egy részletkérdésével foglalkoznak : Baranyay Jusztin (A törvényértelmezés alapproblémája a C. I. C-ben), aki megállapítja, hogy a iS. kánon első parancsa szerint a törvényértelmezési törvény főszabálya az, hogy a magyarázat csakis a törvény immanens és objektív elemeit veheti tekintetbe, azaz a textust és ezenkívül legfeljebb a contextust. Meg-