Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerkesztették: Angyal Pál, Baranyay Jusztin, Móra Mihály. Budapest: Szent István-Társulat, 1941 [könyvismertetés]

594 KÖNYVISMERTETÉSEK felelősség és bűnösség kérdéseinek tüzetes taglalásánál kimutatja, hogy az akarat s nem az értelem az alapja a beszámíthatóságnak, mert akarat hiányában nem beszélhetünk sem érdemről, sem bűnről. Éppen ezért a büntető igazságszolgáltatás — ha nem egyszerű /ogszolgáltatás — csak akkor érhet fel az örökérvényű erkölcsi rend magaslatáig, ha az emberi szabad akaratot feltételezi. Enélkül nem egyéb, mint a társadalom tiszta érdekharca az ellene tevőkkel szemben. Eduárd Eichmann az uralkodói jelvények — különösen a királyi korona — középkori, eszmei szimbolikájáról, Hegedűs József Aquinói Szent Tamás jogbölcseletének szintétikus jellegéről értekezik, amely nélkül nem törekedhetünk a jog magasabb értelemben vett, bölcseleti szemléletére. De különösen figyelemreméltó e szempontból Kuncz Ödön tanulmánya a részvényjogi reform erkölcsi irány eszméiről. Tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a részvényjogi reform sem lehet más, mint az erkölcsi normák minél teljesebb konkretizálódása a tételes jogban, mert az erkölcsi parancs követeli a társadalmi igazság érvényesülését a részvényjog terén éppen úgy, mint az emberi jognak bármely más mezején. Ezért az új törvény minden parancsát erkölcsi elvek — az örök igazságnak az emberi etikában lecsapódó kristályai — fogják átszőni. «Közérdek — írja —, hogy a gazdasági életet a legkiválóbb képzettségű és a legkifogástalanabb erkölcsű férfiak irányítsák, s hogy az erkölcsi törvény kategorikus imperatívusza a legmagasabb fokú gazdasági küzdelem hevében is jótékonyan érvényesüljön.» Gerardus Oesterle «Animus» in codice iuris canonici című tanulmányában az emberi cselekvés indítékaiban rejlő szellem-erkölcsi jelentőséget domborítja ki. Az igazságosság követelményének nagyobb megvalósítása érdekében tör lándzsát egyes vallásjogi kérdések taglalása során Sárffy Andor is. Mély értelmű perspektívákat nyit Szladits Károly dolgozata az utólagos házassággal való törvényesítés kérdésében keletkezett perekről. Szembeállítván a kánoni perjogot a világi perjoggal, megállapítja, hogy az anyagi igazság minél töretlenebb érvényesülése érdekében az 1903. kánon rendelkezése szerint a státusperbeli ítéletek sohasem emelkednek anyagi jogerőre. íme az igazság uralma a szabály uralma helyett ! «Ez az elrendezés — írja — kissé szokatlan a világi jogásznak, aki az igazság kiderítése mellett igen nagy fontosságot tulajdonít a jogbiztonságnak és annak, hogy a vitás kérdések a bíróság ítéleteivel lehetőleg végérvényesen döntessenek el. Bizonyos azonban, hogy az igazság eszményét a kánoni perjog tiszteletreméltó módon szolgálja és nem tüntet fel olyan hézagokat,