Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - A bűvölet, a közönség és a tömeg

5*/o FIGYELŐ vezető az álvezetőtől, attól, akit nem lelki tartalma, hanem ambíciója és pillanatnyi sorsszeszély juttatott élre. Az ilyen nem tehet mást, minthogy folytonosan alkalmazkodik és ügyeskedik s a tömegvezetés technikájával iparkodik tartani pozícióját. Nem vezet tehát, hanem csak felszínen marad s La Fontaine legyeként úgy tesz, mintha ő hajtaná a lovakat. Ha jól ismeri a vezetés fogásait, ha ígéretekkel és fenyegetésekkel, előnyökkel, érdekek kiszolgálásával szétporlasztja és magához fűzi a tömeget, hosszú ideig megtarthatja pozícióját, elfogván a teret a hivatott vezetőtől és halmozván a mulasztásokat a közösség nagy kárára.1 A vezető-presztizs koronkint más-más módon és eszközökkel őrizhető meg. Már a társadalom különböző dinamikai fázisaiban különböző a vezető funkciója, sőt fontossága. Igaz ugyan, hogy a tömegvezetőkre mindig szükség van, mert a tömeg magában képtelen célszerű és közérdekű működésre, azonban vannak korok, amidőn az élet mintegy magamagától biztos mederben folyik és vannak korok, amidőn minden akadozik vezetők irányítása nélkül. A szerves fejlődés olykor a lelkek mélyére ivódó, vérré váló szabályozást hoz létre és a szokás erejével olyan automatikus működésre szorítja a társadalmat, hogy a vezetés és rendfenntartás szükségtelennek látszik. A minima sapientia elegendő az átörökített vezetőpozíciók betöltéséhez, vagyis vezetés helyett annak látszata is elegendő. Ez nem a szaturnuszi aranykor, hanem inkább egy beteg institucionizmus társadalombénító tünete. A dinamikus elv érvényesülésének ez a legfőbb gátja és a természetes fejlődés helyébe ez hozza a lélek- és lényegölő mechanizmust. Ha azonban az egyének életakarata úgy megduzzad, hogy áttöri a szerves dinamikus elv gátjait és fejlődési periódusba lendíti a társadalmat, ez olyan mozgásba jön, amely már nélkülözi a lera1 A vezető-presztizs megtartása sokszor nehezebb, mint megszerzése. Különösen annak nehéz a varázs állandóságát biztosítani, aki nem személyiségével, hanem ígéretekkel bűvölte el a tömeget. Ez ugyanis sokszor felül a törtetők pazar ígéreteinek, de nem azért, mintha igazi vezetőt látna bennük, hanem vagy azért, mert mint értelmi, kiválasztó lelki működésre képtelen pigra massa igazi vezetőegyéniség hiányában maga nem tudja a hivatottakat előkeresni s így kénytelen az ajánlkozók választékával beérni, sokszor árveréssé alacsonyítva a kiválasztás aktusát, — vagy mert nem is vágyik igazi, a közösség érdekét szolgáló vezetőre, hanem csupán a maga közérdekké átfestett önző részérdekeinek szolgáló cinkosra, vagy legjobb esetben szenvedélyei, gyűlölete kiélésére.