Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - A bűvölet, a közönség és a tömeg

FIGYELŐ 571 kott síneket és a rég kivájt-kiépített medreket, tehát olyan vezetőre van szüksége, aki nem formákban élő báb, hanem maga az életformáló ero, gondolat és akarat. Üj eszmék é.lelődése a vezetőt szükségessé teszi. Veszélyérzet lappang a naggyá nőtt társadalom minden egyedének lelkében. Mindenki érzi, hogy helyzetismerete szűkkörü, hiányos, s hogy élete olyan szövevényben folyik, amelyet képtelen áttekinteni. Jövőbelátását pedig őszintén mindenki reménytelennek érzi. Az egyén biztonságérzete keres erősítést akkor, amidőn apró dolgaiban vezetőt keres egy jóbarát, egy magánál bölcsebbnek érzett (nem vallott) egyén megkérdezésével, ha olyan lépés előtt áll, amelyet nem tehet meg taposott úton, a szokás járószalagját követve. Még inkább érzi a vezető szükségét akkor, ha nem csak a maga ügyéről, hanem a közösség érdekeiről van szó. Az érzelemvilág apr-> elemei éppen úgy szüntelen hullámzásban vannak a lélekben, mint a folyóvíz atomjai : ott az életerő, itt a gravitáció, ott az élethelyzet, itt a mederszint folyton változó viszonyának kényszerű játékaként. Az élethelyzet szüntelen megítélését, lernérését tehát biztonságérzetünk kívánja, tehát lelkünk érzelmi szférája. Ám nem csak az életbizonytalanság, mint kiszolgáltatottságunk érzete kínos, hanem ugyanígy elviselhetetlen a sötétség az értelem számára és a cél hiánya, az irányban való bizonytalanság a lélek akarati szférája számára. E három szükségletét, élétérdekét szolgáló igényét kívánja kielégíteni a vezető útján a tömeg és az egyén. A vezető tehát elsősorban hitet, életérzésbeli biztonságot öntsön a tömegbe, azután a helyességnek legalább látszatával bíró helyzetképet nyújtson értelme számára, végül iránymutatást célkitűzései számára. Igen figyelemreméltó, hogy mind a három a jövő felé fordul, tehát arra vonatkozik, ami az egyén előtt ismeretlen. A vezetett tömeg nem akar tudomást venni arról, hogy a jövő nem csak a szegénv, sötétben sóhajtozó tömegatóm, az egyén előtt ismeretlen, hanem azt a vezető sem ismerheti, minthogy az emberiség életeseményei és életfolyamata annyira komplikált szövevény, hogy a tényezők erőhatásának exakt kiszámítása lehetetlen. Az egyén és a tömeg megelégszik azzal, hogy ha vezetőt emel maga fölé, akkor annak többet kell látnia és messzebb kell tekintenie, mint ameddig maga lát s nem lévén fogalma a szövedék terjedelméről és bonyolultsága fokáról, azt hiszi, hogy ez a kis nívókülönbség elég a jövőbelátáshoz. Ez a tömeg, a közönség illúziója, amely megint egyezik a bűvésznek járó önámító, csalóka érzülettel. Azt is mondhatják, hogy a tömeg, amikor biztonságérzetét