Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - A bűvölet, a közönség és a tömeg

FIGYELŐ 569 csoda, ha közönség és tömeg nem szívesen mond le a bűvölet állapotának öröméről, és menekül a józan kiábrándulástól. A vezetőnek is, bűvésznek is mellőzhetetlen feladata : illúziókeltés és az illúzió zavartalanságának biztosítása. A született tömegvezetőknek nem ad gondot a presztízs megszerzése, mert egyéniségük azt önkényte^nül felkelti. Lelkük alkata és tartalma eltér az átlagostól. Becsvágyók, de ezt látszólagos szerénység, sokszor a puiitánságig menő igén\ telenség takarja. Könnyen nélkülözik az élet közönséges javait, mert éhségük a hatásra, a hatalomra, egyéniségük, személyes lelki valójuk érvényesítésére, akaratok irányítására, egy szóval lelki hódításra, az ebben való kielégülésre tör. Egvszerre kívánnak mindenkitől különbözni és mindenki lelkének kifejezője lenni. Az én-érzetnek, másfelől azonban a befogadás és beleélés nagy intenzitásának ez az ellentéte eleinte diszharmóniát szül bennük és nyugtalan keresésre, a sikerek hajszolására sarkallja őket. Mélyen lenézik a tömeget, de ugyanakkor nem is tudnak élni nélküle s olykor szinte az imádat extázisával kívánnak neki szolgálni. Ilyenkor eltölti őket ambíciójuk tárgyi eleme és alapja, ami nem más, mint az emberek valaminő lelki tartalmának, érzelmeinek vagy vágyainak, vagy tudattalanul csirázó eszméinek mértékfeletti bírása, felfokozottsága. Mennél nagyobb ez a kitörésre feszülő tartalom, annál jogosultabb a vezető ambíciója s annál kevésbbé szorul a tömegvezetés technikai fogásaira. A varázserő első feltétele a tömegvezetésre való elhivatottság érzete s az ebből fakadó törhetetlen önbizalom. A tömeg megérzi ennek kisugárzását s ha ez a vezetést igénylő olyan lelki megnyilvánulásával kapcsolatban történik, amelyben a tömeg saját lelki kifejeződését érzi, akkor megnyílik a vezetés alkalma. Ilyenkor adja át magát a tömeg a vezetőnek és kerül az illúzió lelkiállapotába. A született és hivatott tömegvezető is tüstént megérzi a tömeg bírását és ezzel meg is szűnik benne a keresés és bizonytalanság lelki nyugtalansága. Ennek helyébe lép lelki tartalma aktiválásának vágya, az élvezett bizalom erősítésének akarata önérvényesítése útján. Mindez nagy határozottságot önt a vezető lelkébe. Mandatáriusnak érzi magát s képzeletében már annyiszor átélt terválmait mohón kívánja megvalósítani. Erősen fogja a gyeplőt, mely az önként hámba állott tömeget fogja és zabolázza azzal az önámítással, hogy a vezető akaratában saját akaratuk testesül meg. E hitet a tömeg nagyságának, ellenállhatatlan hatalmának nem szűnő emlegetése táplálja, miközben a vezető alkalmazkodást követel és feltétlen engedelmességet. Ebben különbözik a hivatott