Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - A bűvölet, a közönség és a tömeg

568 FIGYELŐ >^ A BŰVÖLET, A KÖZÖNSÉG ÉS A TÖMEG. Bűvészmutatvány folyik előttünk. Nagy közönség gyűlt össze. Vegyes közönség. Ott ül a ravasz diplomata, a fürge politikus, a komoly főtisztviselő, a józan kalmár, a különc író, az idealista tanár és mögöttük a közönséges emberek bámész, nagy tömege. Félhomály terpeszkedik a roppant teremben s e félhomály hátrafele egyre sűrűsödik, végre sötétségbe vész. Csak a varázsló áll fényben, hogy minden szem őt lássa, minden tekintet mohón ihassa az ő rendkívüli lényét, elfoghassa szeme villanását. Ebből a szempárból úgy árad szerte a bűvös sugár, mint lenyűgöző kötél s mint ezerszálú pányvaköteg kapaszkodik meg a közönség minden egyedéinek idegcentrumában. Most mindenki az ö szemével lát, az ő idegével érez, az ő agysejtjeivel gondolkozik. A lelki egység tökéletes. A bűvölet e közismert jelensége a szociológiai megfigyelés munkaasztalán nem puszta hasonlat és gondolatébresztő példa. Valamivel több annál: szinte a gigantikus tömegvezetés kicsinyített mása. Hiszen ahogyan a varázsló fogja, leigázza, hatalmába ejti, vezeti, gyúrja, egyszóval elbűvöli és bűvöletben tartja a maga közönségét, úgy folyik., a tömegvezetés a társadalom hatalmas intézményei segítségével minden időben és világszerte. Amikor ezt a mindennél izgatóbb szociális folyamatot, melynek ismerete oly fontos tanulsággal kecsegtet, közelebbről szemügyre vesszük, hadd álljon előttünk a bűvészet képe is, mint a beláthatatlanul nagy vizsgálati jelenség leegyszerűsített apró képlete. A vezetés nem csupán értelmi ráhatás ; a vezetettek egyéb lelki működéséhez is kapcsolódik. Érzelmek, vágyak, gondolatok egymást elősegítve vagy gátolva kavarognak a lelkekben s a tömegvezetőnek mindezzel számolnia kell. Azzal is, hogy az érzelmi elem á döntő, ez szab irányt többnyire a vágyaktól sarkallt akaratnak és az okoskodó értelemnek. Ezt az érzelmi reakciót kell tehát a vezetőnek elsősorban kiváltani. A bűvész szuggesztív hatása is a megfelelő érzelmi állapot előidézésével indul meg : a mindig vonzó rendkívüliség csodálatának, az ezzel együttjáró jóérzésnek felidézésével. A csodálkozás örömérzése a boldog illúzió szárnyain a valóság fölé emel. A csodálkozó részesévé lesz a csodának, a rendkívüliség sugárzása az elbűvölteket is bearanyozza és mintegy bűvkörbe zárja, amelyből nehéz szabadulni. A bűvölet az egyedüllétből szellemi közösségbe emel, amelyen átáramlik a társulás melegsége. A vezető bűvkörében az a legszürkébb egyén is növekedni érzi erejét és elmosódnak értelmének s képességeinek korlátai. Nem