Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - VITA A TÁRSADALOMFILOZÓFIÁRÓL

FIGYELŐ 565 VITA A TÁRSADALOMFILOZÓFIÁRÓL. Egy októberi estén, félhéttől nyolcig, pontosan az elsőtétítésig vitát rendezett a Magyar Filozófiai Társaság *a társadalomfilozófiáról*. A vitaülést a Társaság a Székesfővárosi Szabadegyetemmel karöltve* tartotta, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy négy-öt filozófus és vagy százfőnyi teljesen heterogén tömeg, főképen művelődni vágyó női hallgatóság ült össze a *vitára», amely egyrészt megfelelő készültségű hozzászólók, másrészt idő hiányában (2 percre maximálta az elnök a felszólalások tartamát) bizony nem tudott kialakulni. Az est tanulsága tehát nem annyira a társadalomfilozófia szüksége, jogosultsága és feladatai tekintetében kiérlelt tanulságokban, mint inkább abban szűrhető le, hogy a nehezebb természetű ismeretelméleti kérdések megvitatása különösen gondos előkészítést követel és a népszerű előadások hallgatóságától nem várható a kérdés megoldása. Minthogy a tudományágunk központi problémáját tevő kérdésről annak ellenére be kell számolnunk olvasóink előtt, hogy társulatunk a vitaestre nem volt hivatalos, röviden ismertetjük a vitaestben elhangzott fejtegetéseket. Báró Brandenstein Béla elnök bevezető szavai után Dékány István felkért előadó felolvasta cHogyan alakult a társadalomfilozófia problémája? című dolgozatát. Abból indult ki, hogy az individualisták a társadalmat ^környezetinek fogják fel és homogénközegnek látják. Mások előtt sokféle társadalmi egység bontakozik ki. Különnemű egységek, alakulatok tárulnak fel. Ez a társadalomszemlélet szülte a morfológiai irányt. A társadalomfilozófia számára azonban egvik sem kielégítő. A társadalomelmélet a bárminő együttélő emberi csoport által meghatározott társadalomból indul ki. A társadalomfilozófia más, mint a társadalomtan, vagyis a szociológia. Ez valóságtudomány, mint a lélektan vagy az élettan. Egyfelől mint tan filozófiában gyökerező s mint értékrendszer is filozófiai megalapozást követel. Mint a társas valóság vizsgálata történhetik a társadalomtani fenomenológia jegyében, de ugyancsak társadalmi axiológia jegyében is. A társadalom első teoretikusa, Platón a társadalom-axiológia megalapítója, míg Arisztotelész az ontológiai szempontból nézi a társadalmat. Közösséget lát, de közösség-elmélet helyett államtant dolgoz ki. Ez a szemlélet nagyjában uralkodó marad az újkorig. A XII. századtól a termézsetjog alapján bírálják a kort és az intézményeket. Megint az értékkövetelés szempontja lép elő az intézmények, főkép az állam kriti-