Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

42 SZABÓ JÓZSEF mással szemben. Helyesen mondja Horváth Barna,1 hogy bármilyen paradoxul is hangzik, A. alany számára lehet abszolúte igazságos más, sőt az ellenkező, mint X. alany számára. Ez márcsak azért is lehetséges, mert mióta a világ világ, mindig szemben áll egymással az igazság szolipszista és kozmikus, anyagi és alaki, etikailag totális és parciális, etikai-alegális és anetikai-legális, individuális, szociális és univerzális felfogása.2 Ezek egymást nem győzik meg érvekkel. De még ha meggyőznék is, gondoljunk arra, hogy tudna megegyezni egymással két egyén — szolipszista alapon vagy két közület akár kozmikus alapon is, ha mind a kettő a saját érdekét tartaná közérdeknek a másikéval szemben. Márpedig a jogrend hivatása épen az, hogy ilyenkor is igazságot tegyen. E nélkül egy örökös bellum omnium contra omnes igájában élnénk.3 Ez a mélyenfekvő értelme Horváth Barna4 tanításának, aki az igazságosságban a társadalmilag lehetséges erkölcsöt vagy szabadságot látja. Az ilyen összeütközésekre az egyes beszámítást kizáró okoknál (végszükség, tévedés, stb.) találhatunk legkönnyebben példát. Ha valaki a süllyedő csónakból végszükségből kilöki társát, hogy maga meneküljön, amennyiben a veszélyt nem maga idézte elő s az másként el nem hárítható, nem büntethető (Btk. 80. §), holott a kilökött fél igazsága ezt követelné. Ebben az esetben a szembenálló igazságok összemérését már a törvényhozó elvégezte. Sok más esetben azonban a bíróra hárul ez a feladat. Pl. egy mezőőr és társa felé az előbbinek egyik haragosa vasvillával közelített ; a mezőőr azt hitte, hogy őt akarja megtámadni; miután figyelmeztetése ellenére sem állott meg, pisztolyával megsebesítette. Pedig a sértett nem támadó szándékkal ment feléjük, csupán meg akart kérdezni valamit a vádlott társától. A sértett igazsága azt kívánná, hogy a vádlottat, aki őt ártatlanul sebesítette meg, elítéljék; a vádlotté pedig, aki tévesen, 1 B. Horváth : Gerechtigkeit und Wahrheit, 47. 1., TJ. ő : Bevezetés, 109. 1. 2 B. Horváth : Gerechtigkeit und Wahrheit, 1—24. 1. 3 Cicero : Legibus servimus ut liberi esse possimus. 4 Horváth : A jogelmélet vázlata. Szeged. 1931., 71—2. L, U. ő : Rechtssoziologie. Probleme der Gesellschaftslehre und der Geschichtslehre des Rechts. Berlin—Grunewald. 1934., 3°2- 1.