Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

30 SZABÓ JÓZSEF függ. Ebből a szempontból legjobb helyzetben az elsőbíró van. Bár a bíró és a valóság kapcsolata mindig csak közvetett, a legkevesebb idegen közeg az elsőbíró és a valóság között van. Hiszen ő hallgatja ki a tanúkat, a szakértőket, ő tartja meg a szemlét, ő hallgatja meg a feleket, az esetleges beismerést. A felsőbíró minderről csak az elsőbíró irataiból értesül, amelyek esetleg egészen másként tüntetik fel ezeket. A tanúvallomás nemcsak a tanú szavaiból — miket a jegyzőkönyvbe jól vagy rosszul felvesznek —, hanem egész viselkedéséből, a tanúnak a bíróra tett egész benyomásából áll. Ugyanígy a szakértői vélemény s a fél előadása is.1 A jegyzőkönyv ebből sokat egyáltalán nem, másokat hiányosan és mindent az elsőbíró szubjektív felfogásán keresztül szűrve rögzít le. A felsőbíró az alaptárgyalás anyagából annyit lát, mint a tengerész a titokzatos jéghegyekből : csak a vízből kiálló :/io részt. Nem is beszélve arról, hogy — mint Baumgarten Izidor2 helyesen rámutat — a fellebbvitel lehetősége a fél és az alsóbíró közötti viszonyra is visszahat. A bíró ugyanis könnyen feláldozza a tárgyalás egész anyagának figyelembevételével kialakult, sokszor azonban teljes mértékben nem indokolható belső meggyőződését, hogy a felsőbíró — akinek csak a rögzíthető indokok állanak rendelkezésére — ítéletét meg ne változtassa. Ugyanaz a bíró tehát máskép ítél, ha az utolsó, és máskép, ha az utolsóelőtti szó az övé. Nem alaptalan tehát Baumgarten aggálya, hogy így a kölcsönös félreértések játékából gyakran olyan szentencia születik, amely mindkét bíró meggyőződésével ellenkezik. Ezt látva, komoly aggályaink lehetnek a kontinentális bírói fórumrendszer iránt, amely ténykérdésben is ismer jogorvoslatokat.3 Szellemesen mondja Juhász 1 V. ö. Scháchter Miksa : Az orvosszakértőkhöz intézendő kérdésekről. Magyar Jogászegy le ti Értekezések. XV. 9—142. Budapest. 1899. 14 (402) s köv. 1. 1 Baumgarten Izidor : Fellebbvitel ténykérdésben. Magyar Jogászegyleti Értekezések. XV. 8—141. Budapest. 1899. 4 (362) s köv. 1. 3 Ezért hangsúlyozzák egyre többen — főleg az angol minta szemelőttartásával — azt a kívánalmat, hogy az alsóbíróságok színvonalát emelni, elfoglaltságát csökkenteni s egyrészt a többfokú, másrészt a ténykérdésekre is kiterjedő perorvoslatok rendszerével szakítani kellene. V. ö. Vargha Ferenc : A perorvoslat és anyagi igazság; Magyar Jogi Szemle. VI. évf. (1925), 67. 1., Juhász Andor : Beszédek. Budapest.