Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

HOL AZ IGAZSÁG? 29 A bíró azokat a tényeket, amelyek felett ítélnie kell, a legritkább esetben tapasztalja közvetlenül. Tehát bizonyítékokra van utalva. Közvetlenül rendszerint csak ezeket a bizonyítékokat észleli, s a való tényállásra csak következtet.1 Az ítélkezés alapja tehát mindig a bebizonyított tényállás, amiről feltesszük, hogy az esetek nagy részében fedi a valóságot. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ez csak feltevés, s csak az esetek nagyrészére, de nem minden esetre áll. Igaza van tehát Jheringnek,2 mikor megállapítja, hogy a bíró rendelkezésére álló valóság csak valószínűség. S ne gondoljuk, hogy a jog igazságosabb volna, ha csak a kétségtelen bizonyosság elfogadását engedné meg a bírónak, s amikor ezt lehetetlen tisztázni (ténybeli «non liquet»), akkor ennek következményeit a bizonyítási teher formális eszközének szigorú alkalmazásával az egyik félre hárítaná. Ez esetben ugyanis a jog — Túry Sándor Kornél3 helyes megállapítása szerint — azt a felet sújtaná, aki jogát a bizonyítási eszközök technikai tökéletlensége s az emberi felismerés hiányossága folytán formailag nem tudná kimutatni. Ez az út természetesen nem az anyagi igazság felé vezet, aminek a jog — emberileg lehető módon — éppen azzal tesz eleget, hogy megelégszik az egyedül elérhető viszonylagos igazsággal. Találóan mondja Túry,4 hogy a valóság helyett a valószínűség figyelembevétele éppen a bizonyítási teher segítségével már csak azért sem akadályozható meg, mert hiszen végeredményében a bizonyítási teher intézménye is a törvényhozónak azon az elgondolásán alapul, hogy valószínűleg annak a félnek az előadása fedi a valóságot, akinek ellenfelére a bizonyítás terhét áthárítjuk. A kiküszöbölt valószínűség tehát a kiküszöbölő eszköz fogalmában visszatért. Annak a valószínűségnek a foka, hogy a látszat és valóság mennyire fedi egymást, sok objektív és szubjektív tényezőtől 1 V. ö. Olchváry Zoltán : Támadó javallatok a bírósági szervezet ellen. Jog. I. évf. (1934) I2- *• 2 R. v. Jhering : Zweck, II. 470. 1. ; ellenkezőleg Reich Zoltán : Gyanú és bizonyíték a bűnvádi eljárásban. Jog. IV. évf. (1937) IO- k 3 Túry S. K. : Igazságellenes tényezők. 236 (283) 1., U. ő : Bizonyítási módszer. 10—1., 22—3., 63. s köv. 1. 4 Túry S. K. : Bizonyítási módszer. 26. s köv. 1.