Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

24 SZABÓ JÓZSEF módosítás ; tehát a szerző hozzájárulása a módosításhoz feltételezhető. Ha ez a vélelem helyes volna, a szerző bizonyára nem perelt volna. Itt nemcsak az nincs tisztázva, hogy mi hátrányos a szerzőre, hanem az sem, hogy mit tartott ő hátrányosnak. Pedig a döntés ennek a fogalomnak mikénti értelmezésén fordul meg. Ne gondoljuk egyébként, hogy az előny és a hátrány különösen határozatlan fogalom, amihez hasonló ritkán nehezíti meg a bíró munkáját. Mint mondtuk, lényegileg minden fogalom ilyen. Nézzünk néhány egyszerűbbet. A gyermek fogalma elég világos és hétköznapi. Mégis már a római jogban zavart okozott. A XII táblás törvénynek azt a rendelkezését ugyanis, amely a fiűnak az atya részéről való eladására vonatkozik (si páter filium ter venumduit, filius a patre liber esto), a régi római jog szigorú betűmagyarázattal csak a fiúra vonatkoztatta, a későbbi római jog viszont a leányra és unokára is (filii appellatione omnes liberos intelligimus).1 A mi hatásköri bíróságunk is értelmezte a gyermek fogalmát I. sz. teljesülési határozatában, méghozzá a XII táblás törvény korára emlékeztető formalizmussal. A kérdés az volt, hogy a Te. 137. §-a, amely a törvényes kiskorú gyermekek elhelyezésének és tartásának kérdését a gyámhatóság hatáskörébe utalja, az unokákra is vonatkozik-e, vagy pedig azoknak ilyen ügyei a rendes bíróság hatáskörében maradnak? A döntés a gyermek fogalmának kiterjesztő vagy megszorító értelmezésén fordul meg. Az igazság- és a belügyminiszter, több gyámhatóság és törvényszék a kiterjesztő, a koronaügyész és a hatásköri bíróság a megszorító értelmezés mellett foglalt állást, s a szóbanforgó teljesülési határozat is ebben az értelemben döntött. A döntésnek túlnyomólag filológiai természetű indokolása azonban az anyagi igazság szempontjából nem föltétlenül meggyőző, s az ellenkező felfogás miniszteri indokolása is van olyan jogászias, mint ez. Később az is vitássá vált, hogy a Te. ismertetett hatásköri rendelkezése 1 R. v. Jhering : Geist, II. 458. 1., v. ö. még Savigny : Vom Beruf unserer Zeit für die Gesetzgebung und Rechtswissenschaft. Heidelberg.2 1840. 32. 1. (Neudruck, Freiburg i. B. 1892. 20. 1.), U. ő : System des heutigen Römischen Rechts. Berlin. 1840. I. 295. 1. Idézi vitéz Moór Gyula: A jogi személyek elmélete. Budapest. (A Magy.Tud. Akadémia jogtudományi bizottságának kiadványsorozata. 2. sz.) 1931. 109. 1