Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

HOL AZ IGAZSÁG ? 2 3 Itt arról volt szó, hogy a vádlott nő a sértett leányt a saját férjével való közösülésre csalárdul megszerezte, azért, mert a közösülés végignézése neki gyönyört okozott. Kérdés, elkövette-e a vádlott a kerítés bűntettét, amelyről tudvalevőleg csak önérdekből megszerzés esetén lehet szó (Bn. 43—5. §). Az ítélőtábla felmentette a vádlottat, egyebek közt azzal az indokkal, hogy cselekedete nem előnyszerzés végett, tehát nem önérdekből történt. De hát mi az előny? A kúria úgy találta (886. bünt. E. H.), hogy az ítélőtábla jogi érvelése téves, mert előny nemcsak az anyagi előny, hanem mindaz, ami valakire jó, tehát hasznos, kellemes. Ezeknek a fogalmaknak az azonosítása nem vall ugyan túlzott filozófiai tájékozottságra, de világosan kifejezi a bíróságnak azt a szándékát, hogy az előny fogalmát kitérjesztőleg értelmezze. Az a logikai levezetés azonban, mely szerint a kéjvágy kielégítése gyönyört okoz, a gyönyör mindenkinek kellemes, a kellemes előnyös, az előny elérése mindenkinek érdeke, ezért a vádlott önérdekből járt el: szinte minden tagjában hibás. Hiszen a gyönyör nem mindig kellemes, a kellemes nem mindig előnyös, pillanatnyi előnyök elérése nem mindig áll érdekünkben. Az előny fogalmát tehát a kúria sem tisztázta jobban, mint a közigazgatási bíróság ; az a kérdés, hogy kiterjesztő vagy megszorító értelmezés, tehát elítélés vagy felmentés lett volna-e helyesebb, nyitva maradt. A konkrét esetben mindenesetre a kiterjesztő értelmezés látszik helyesebbnek, de nem a kúria ítéletében felsorolt okokból, hanem azért, mert az önérdek fennforgása a tettes alanyi bűnössége szempontjából látszik jelentősnek, s így nem az a lényeges, hogy mi volt neki objektíve előnyös, hanem hogy ő mit tartott — okkal vagy ok nélkül — annak. Nem vüágosabb az előnyénél a hátrány fogalma sem. Az egyik tekintélyes folyóirat egy cikket a szerző tudta és hozzájárulása nélküli javításokkal és kihagyásokkal közölt. A kúria (935. polg. E. H.) mégsem állapította meg a szerzői jog bitorlását (Szjt. 3., 6. §). Olyan változtatások, mondja az ítélet, amelyekről az élet felfogása alapján feltételezhető, hogy azokhoz a szerző hozzájárulását nem tagadta volna meg, beleegyezése nélkül is végezhetők. A cikk a szerkesztő kijelentése szerint a módosítások nélkül nem lett volna közölhető ; a közlés elmaradása a szerzőre hátrányosabb lett volna, mint a — kúria szerint is indokolt —