Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

HOL AZ IGAZSÁG? 19 nos, melyik kivételes? Ez, azt hiszem, mindig attól függ, hogy mivel hasonlítjuk össze az illető rendelkezést. Mindenekelőtt a szabály és a kivétel időnkint helyet szokott cserélni. Pl. a tulajdonnal kapcsolatos korlátozás valaha kivétel volt, ma szabály.1 Vagy gondoljunk a taxatív felsorolásokra, amelyeket állítólag nem szabad kiterjesztőleg értelmezni ; mihelyt azonban taxatíve felsorolt kivételeket állapítunk meg a taxatív felsorolás valamely tagjával szemben (negatív taxáció), az eredeti taxációt kénytelenek vagyunk kiterjesztőleg értelmezni, hogy az utóbbit megszorítólag értelmezhessük. Pl. a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak csak taxatíve felsorolt esetekben van helye. Ezek közé tartoznak a miniszternek az 1921 : XXXII. t.-c.-en alapuló ellátási ügyekben hozott határozatai, de csak az 1927 : VI. t.-c. 2. §-ában s az 1927 : XXIV. t.-c. 2. §-ában felsorolt kivételekkel. A hatásköri bíróság2 a kivételek megszorító értelmezésével az eredeti taxációt — nagyon helyesen — kiterjesztőleg értelmezi. Egyszóval: ezek a különbségek relatívok, s így pontos logikai határok vonására nem alkalmasak. Ismét más kísérlet a bíró logikai megkötésére az értelmezés bizonyos módjainak kizárása. Ha ez sikerül, a fennmaradó értelmezési mód logikai szükségességként jelentkezhetik. De nem sikerül. Ilyen kísérlet szokott lenni az analógia kizárása. Hogy ez nem sikerülhet, még egy olyan, a formalizmussal szemben nem föltétlenül ellenséges beállítottságú jogtudós is belátta, mint Jhering,3 aki szerint az analógia semmi más, mint a természeténél és rendeltetésénél fogva általánosnak az elválasztása lokális történeti megjelenési formájától, aminek folytán az analóg kiterjesztés szükségessége mindaddig fenn fog állni, míg érvényes a történelemben az a törvény, hogy az általános nem rögtön mint általános, hanem először konkrét, korlátozott alakban jön a világra. Először meg kell ismernünk egy jó embert, hogy a jóságról fogalmunk lehessen. S a gyakorlatban is keresztülvihetetlennek bizonyult az értelmezésnek ilyen megkötése. Kitűnő példa erre a közigazgatási bíróság hatásköre, amely 1 B. N. Cardozo : i. m. 23. s köv. L 2 1929. Hb. 67., 1931. Hb. 38., 48. » R. v. Jhering : Geist, II. 342. L 2*