Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)
HOL AZ IGAZSÁG? l7 tételétől függ. Példa erre a közigazgatási bíróságnak az a határozata (1594. közig. E. H.), amely megtagadta a nyugdíjat egy katonatiszt özvegyétől, mivel ennek jóhiszeműen kötött házassága annak folytán, hogy az elhúnyt férj előző házasságát a tanácsköztársaság idejében, szabálytalanul bontották fel, fennálló érvényes házasság következtében semmis volt, vagyis a Ht. 46. §-a szerint úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. A bíróság azzal érvelt, hogy özvegyi nyugdíj csak özvegyet illet meg, özvegy csak az, aki házastárs volt, a házastárs házasság fennállását tételezi fel, a semmis házasság pedig nem házasság. Ez az érvelés önmagában logikus. Ha azonban figyelembe vesszük az ú. n. vélt házasságra vonatkozó, szokásjogi szabályokat is, épp ellenkező eredményre jutunk. A kúria gyakorlata (K. 214., 219., 736. polg. E. H.) értelmében ugyanis a jóhiszemű házasfélre a házassági vagyonjogok, a gyermekek törvényessége s általában minden előny szempontjából az érvénytelen házasság is az érvényes házasság hatályával bír — ami a jelen esetben azt jelentené, hogy a nyugdíj a jóhiszemű özvegyet mégis csak megilletné. Melyik döntés a helyes? A közigazgatási bíróság azzal az indokolással helyezkedett az előbbi álláspontra, hogy a jelen nyugdíjigény elbírálásánál kizárólag az 1921 : XXXII. t.-c. s az ezt módosító jogszabályok rendelkezései irányadók. Kérdés azonban, hogy ez az érv helyes-e? Aligha, mert ezek a jogforrások egész sereg olyan fogalommal operálnak (özvegy, házasság, vélt házasság, semmisség, stb.), amelyek értelmét egészen más jogforrások (Ht., szokásjog, stb.) határozzák meg, azoktól elszigetelten tehát nemcsak helyes, de semmilyen értelmük sincs, azokkal kapcsolatban pedig egészen más értelmük van. Az 1921 : XXXII. t.-c. szóhangzatához való merev ragaszkodás tehát nem kiküszöbölte, hanem szaporította a vitát, s nem közelebb vitt az igazsághoz, hanem inkább távolabb attól. Sőt még tovább kell mennünk. Egész általánosságban fel kell ismernünk azt, hogy minden jogtétel betűkből, szavakból áll. A betű azonban, jól tudjuk,1 öl. Hiszen nem önmagában van értelme, hanem csak jelképez, szimbolizál valami értelmet, jelentést, lelket, ami mögötte van. Ez a lélek : a fogalom. 1 Pál: 2. Kor. III. 6. Társadalomtudomáuy. 2