Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A társadalmi lélek és a tudomány a romantika tükrében

A TÁRSADALMI LELEK A ROMANTIKA TÜKRÉBEN 37 fokú kiteljesedése. «Ami az ember önmagának, az az állam az embernek.)) Kora legfőbb politikai követelményének tartja a pozitív állami érzületet. Minél műveltebb az ember, annál inkább az állam szerves tagja. A romantika esztétikai ihlete tör elő Noválisból, amikor az állami érzületre való esztétikai nevelést minősíti a király főfeladatának: a «poétikus államban* a király a tudomány és a művészet letéteményese. A romantikusok mélyen érzik a társadalomnak, az államnak és a tudománynak szoros összefüggését: a jogállam mellett ők fogalmazzák meg először a kultúrállam eszméjét. Mivel az állam az egész embert átöleli, Müller A. az állam legfőbb feladatának tartja «a tudománynak és művészetnek s ezek szent eszméinek a komoly politikai élettel való egyesítését)). Ez biztosítja «az állam és a társadalom békéjét» a felvilágosodással szemben, amelynek tudománya az állam s a társadalom alapjait alámosta. Az egyes tudományok akkor lesznek «érettek és nagyok, ha virágaik és gyümölcseik az egész közösség életének, vagyis az államnak javára szolgálnak)). Müllemek ez a gondolata hangzik tovább Fichtének a német nemzethez intézett beszédeiben. A felvilágosodásnak az egyetemes emberiségért rajongó légnemű kozmopolitizmusa helyébe lépteti a romantika a meleg nacionalizmus eszméjét, amibe ismét a korabeli társadalmi lélek ösztönös reakcióját szemlélhetjük a forradalom és Európa nemzeteinek Napóleontól való leigázása ellen. A romantikának jelentékeny része van a maga korában a nemzeti öntudat és szellem felébresztésében, a nemzeti nyelv s történet, népi erkölcsök és szokások, a népélet, népköltészet és népművészet tanulmányozásában. Mert a romantika szemében az egyes ember életét formáló közösség nem az általános emberi társadalom, amelynek vértelen és sáppadt eszméjét a felvilágosodás észből megszerkesztette, hanem a nemzetnek, a népnek konkrét közössége, amelyet a közös történeti sorsnak tudata, a közös nyelv és szokások kapcsolnak egybe. Nem a világállam és a világpolgárság, hanem a nemzeti állam s a polgárok nemzeti érzülete a romantika politikai eszménye. A történet célját nem abban látja a romantika, hogy a nemzeti kultúrák egybeolvadjanak, közös nevezőre jussanak, uniformizálódjanak, hanem abban, hogy valamennyi nemzet bontakoztassa ki a benne szunnyadó saját-