Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A társadalmi lélek és a tudomány a romantika tükrében

36 KORNIS GYULA szabályoznak; az egyes ember a szerves közösségbe van beágyazva és tőle korlátozva, azonban az egyén a közösséget meg is termékenyíti. A társadalom organikus felfogása kétségkívül viszonylag kevésre becsüli az egyént a társadalom kollektív erőihez mérten. A romantika képviselői jól látják a tragikumot, amely abban rejlik, hogy az egyesnek el kell múlnia, hogy az egész fennmaradjon. Azonban éppen ebben az áldozatban, mint az egyénnek a közösség láthatatlan történeti-szellemi világával való kapcsolatában, rejlik az egyénnek nagysága és halhatatlansága. Az embernek a láthatatlanhoz, a szellemihez, a múlthoz és a jövendőhöz való viszonya a nemzeti közösség életének lényege. A társadalomnak organikus felfogásából következik a romantikus gondolkodók államelmélete, amely szögesen szembehelyezkedik a felvilágosodásnak az államról táplált s oly jelentős történeti-forradalmi változásokat előidéző eszméivel. Az állam a politikai romantika szerint egyénfölötti egész, amely a közösség egész életét átöleli: nemcsak a rendet, a biztonságot és a jogot, hanem a művészetet, tudományt és művelődést is. Az állam az élő társadalom, amelyen kívül emberhez méltó élet nem is gondolható. Az állam nem a puszta észnek a hasznosság céljára mesterségesen létesített találmánya, ügyvédi furfanggal kiokoskodott szerződésszerző csinálmánya, mint Hobbes vagy Rousseau kitervelte, hanem az emberi társas hajlamnak, a szívnek szükséglete nyomán keletkezett hosszú történeti fejlődés eredménye. Ezért az állam életének szilárd és igazi alapjai nem az észnek rideg elvei, hanem a szeretet erkölcsi erői, a közösség iránt való odaadás és a szolgálat szelleme. Az államnak az egyes emberektől független, önálló léte és élete van: átöleli az egymást felváltó nemzedékeket. «Az állam— mondja Müller A. — a mult, a jelen és a jövő nemzedékeknek fenséges közössége». Az állam Novális szerint «makroanthropos»: «az állam olyan személy, mint az egyén»; nem «gyár», mint Nagy Frigyes állama, nem merev mechanizmus, hanem «mozgékony organizmus, mint a család». Novális államtudománya már 1799-ben (Die Christenheit oder Európa) úgy akarja formálni a társadalom lelkét, hogy ez mélyen átérezze az állam szükségességét: a Bedürfnis zum Staat-ban megy végbe az egyén legnagyobb-