Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - A hegyközi palócok

44o FIGYELŐ ezekben a látszólagos fonákságokban van nem egyszer a néplélek nyitja és magatartásuk magyarázata. A palócság elől járt a kereszténység befogadásában. Őszintén és lelkében megértve tette magáévá a tanításokat, sőt a hit meggyökeresedése érdekében anyagi áldozatokat is hozhatott, mert a hegyközben alig akadunk kegyúri templomra, azokat mind maga a nép építette. Sokszor szerények ezek a templomok, de a belső díszítés és gondozás a maga naivságában az áhítat legszebb kifejezője. Nemcsak az asszonyok és gyermekek, hanem a férfiak is résztvesznek a vallási életben. Búcsúkra járnak, megtartják a böjtöt. Sőt vannak szépszámban italt kedvelő emberek, kik a böjt alatt nem fogyasztanak egyáltalán semmiféle szeszesitalt. A palócság böjti életét, búcsúit nem egyszer hasonlónak látjuk és érezzük azzal a középkori hangulattal, amit Undset nobeldíjas regényében tár az olvasók elé. Szellemi életük, művelődésük is vallásos színezetű. Legendáik, meséik is sok bibliai tárgyú eseményt tartalmaznak. Közmondásaikban, szólásmódjaikban, mindennapi szokásaikban is sok a vallásos elem, akarják a jót követni, ha esendők is. Családi életük mély, őszinte és ragaszkodó. A férj jogúság csak abban nyilvánul meg, hogy az «embernek» néha-néha el kell raknia feleségét, mert különben a menyecskének kételyei támadnának ura szeretetét illetőleg. Egyébként az asszony, különösen a nagyanya, a lelke, mozgatója a családnak. Tőle mindenki fél és siet engedelmeskedni. Mert bizony a palóc asszonyok meg vannak áldva nyelvkincsekkel. Egyszer egy félóráig volt szerencsénk hallgatni egy ilyen bemutatót, anélkül azonban, hogy egy szót is értettünk volna a «hadarásból». A fiúk nem mennek szét, hanem megnősülvén, haza hozzák az aszonyt, úgyhogy néha 4—5 család is él «egy udvarom. Nagy szégyen volna «vőjül menni», bár az utóbbi idők itt is változásokat eredményeztek. Házaséletük nyugodt, tiszta és szenvedélymentes. A szerelmi házasság ritka és inkább a földek fekvése érleli meg a vonzalmakat. Szórakozásaik, ünnepeik meghatározott szokásrend szerint mennek végbe, sokszor ezekben már értelemvesztést látunk, ők sem tudják megmondani, hogy mit, miért tesznek vagy mondanak, de azért kitartanak a formák mellett. A palóc «lakzik» és búcsúk mesze földön híresek. «Angyali drága vendégség ...» hangzik elfordított szóhasználatban a palócság búcsút köszöntő éneke. A búcsúk valóban vendégséggel járnak. Amit egy éven át koplalt és nélkülözött, azt most mind ki szeretné pótolni. Megint az előbbi kettősség : az a nép, mely a legnehezebb emberi munkát, az ara-