Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - A hegyközi palócok

438 FIGYELŐ inkább itteni sorsukat szeretnék biztosítva látni, minthogy a földbirtokreformra hagyatkoznának. Mert ha van is számbajöhető nagybirtok, belső telepítéssel nagy népfölöslegeiket nem bírja lekötni. A palócság már túlnépesedett ahhoz, hogy a földre helyezhetné megélhetésének súlypontját. Expanzióinak megőrzésénél, sőt fokozásánál (mert itt erre is van lehetőség) tehát a kormánynak minden körülmények között a tájon belüli fokozott iparosításra kell gondolnia. A palócság rendkívül erős, szívós, alkalmazkodó nép, mely nem fogja megsínyleni a foglalkozásbeli átállítódást. A palócság életmódja mindig a történeti helyzet és a környezet függvénye volt. Településhelyének megválasztásánál feltehetőleg a sokszoros csatavesztés, hajszoltság folytán előállott lelki felőröltség és bizonytalanság szorongó érzése jutott kifejezésre, melyben Ázsiában volt része. Azért keresi az erdőktől védett hegy ságalj i részeket. Az első időkben még itt sem érezte magát biztonságban és várta a rohamokat, melyek továbbsodorják. A völgyek oldalába csak «paticsból» építi hajlékait. Csak később, amikor már tapasztalhatta, hogy újabb veszélyektől nem kell tartania, határozta el magát a tartósabb házépítésre, de még akkor is mélyen bent a völgyekben. Önbizalma és biztonságérzete csak akkor tért vissza, mikor már templomai megépítésére kerülhetett sor. Ezeket már a falvak fölött emelkedő dombtetőkre helyezte. A tartós biztonságérzet azután mélyreható változásokat hozott a palócság közösségi életében. Meglazult az összetartozandóság érzése, a törzs, hadak jelentősége eltűnt és az egyes családok érdekkörére aprózódott a falu. Megindult a primitív társadalmakat jellemző szélső individualizációs folyamat, kiki elhatárolván magát fizikailag és lelkileg szomszédaitól. Féltve őrizte mindenik jószágát, földjeit és hírnevét, melyen ha csorba esett, megindult az ellenségeskedés anélkül, hogy a nézeteltérésekben pártatlan ítélő számításba jöhetett volna. Ki-ki maga intézte dolgait elfogultan és a végkimerülésig. Sőt a palócföldön annyira divatos vérbosszúk egész családokat és nemzedékeket irtottak ki. A közigazgatás és rendészet megindulásával még sok ideig értetlenül és ellenségesen szálltak szembe a hatalom képviselőjével palóc földön. Még ma is emlékeznek rá, hogy pl. Dorogházán egyszer az úriszéket tartó szolgabírót is megverték a peres felek közös akarattal, akinek végül is egy disznóólba kellett menekülnie. Ez a történeti mult, mely nem is olyan régen még élő valóság volt, bizony még ma is erősen kirajzolódik a nép gondolkodásmódján. Mivel azonban a közigazgatás ma már megfelelő korlátok