Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A társadalmi lélek és a tudomány a romantika tükrében

A TÁRSADALMI LÉLEK A ROMANTIKA TÜKRÉBEN 33 meg, hanem tudományos felfogásukban és világnézetükben is: a világ előttük többé nem mereven, magától lepergő mechanizmus, hanem öntudatlan műremek; a világ azért van, hogy a szépség megvalósulhasson benne; filozófiájukban is a tudomány és a művészet egybeolvad. A politikai élet célja szemükben a társadalom esztétikai harmóniája. A vallás számos romantikus lelkében nem a dogmák hite, hanem csupán a jámborság esztétikai hangulata: ezért vonzódnak a lélekbemarkoló liturgiájú katolicizmushoz, még ha protestánsok is; így a németeknél Novális, nálunk Kölcsey. A racionalizmusba belefáradt lelket az orgonának méla búgása, a tömjénfüstnek méltósággal terjedő ülata a vallás esztétikai áhítatába emeli. Ez azonban sokszor csak religion de cloches, csak «a harangszó vallása», csak hitbeli szentimentalizmus, a kereszténység nosztalgiája. Chateaubriand a katolicizmus igazságát a szertartások szépségével, a kereszténységtől sugallt csodás műalkotásokkal s az emberiség erkölcsének megújításával igazolja. S e műkedvelő teológus könyve sokszor hangolt át olyan lelkeket a kereszténységre, akiket mindig hidegen hagytak a hittudósok szakszerű és észszerű érvei. A romantikusok még az erkölcsöt is elesztetizálják: az érzületek és cselekvések nemcsak jók és rosszak, hanem szépek és rútak is. Ez az esztétikai szubjektivizmus nem törekszik objektív értékek felismerésére, ebben már a racionalizmusnak egyik faját pillantja meg: megelégszik a szép hangulattal. Schlegel Fr. egyenest kijelenti, hogy a kultúrának valamennyi ága: vallás, erkölcs, művészet, politika, sőt a tudomány is «csak hangszer, melynek segítségével az ember magát szép hangulatokba ringatja*. Mindebben csak egyes romantikus személyeknek kétségkívül a kor társadalmi-történeti viszonyaitól befolyásolt egyéni visszahatási módjait szemlélhetjük a felvilágosodás egyoldalú észkultúrájával szemben. Azonban a romantika értelme és lényege távolról sem merül ki ebben az esztétikai jellegű szubjektív hangulatban. Van a romantikának sajátszerű objektív eszmetartalma is, amely a romantikus gondolkodók egyéni lelkétől elszakadva, mint szellem tovább is formálja a társadalmat és a kultúrát. Ezek az eszmék a vallásra, a történetre, a társadalomra, az államra, a nemzetre, a jogra s a gazdasági életre vonatTársadalomtudomány. 5