Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Eredményes lehet-e a mai magyar szociálpolitika?

428 FIGYELŐ a preventív intézkedések még fokozottabb kiépítésével párhuzamosan sor került a közvetlen segítés bevezetésére s ennek megfelelően a szociálpolitika súlypontja is áttolódott erre a területre. A szociálpolitikai intézkedések kettős világában a lényeg ma már mindenképen az azonnali megoldást kívánó feladatok körül mozog. E területen napjainkig két kísérlet látott napvilágot s most már utólag leszögezhetjük : mindkettő eredménytelen maradt. Az első a karitatív segélyezésből, a második pedig ínségmunkából (ínségakció) állott. Az előbbinek az volt a lényege, hogy a támogatásra szorulók (rendszerint munkanélküliek) különféle társadalmi egyesületek jótékony munkája révén — amit részben az egyház, részben pedig maga az állam is támogatott — ingyenes juttatásban részesültek. Ennek az akciónak az lett a nem várt eredménye, hogy az ingyenélést lehetőség kezdte kiölni az emberekből a munkakedvet, lustákká, parazitákká tette őket s így talajt nyújtott egy nagyszámú koldusnemzedék kitermeléséhez, ami amellett, hogy munka szempontjából kiesett a nemzeti termelésből, egyre nagyobb súllyal nehezedett a dolgozó réteg vállára. Számuk ahelyett, hogy fogyott volna, folyton növekedett. Az állam idejében észrevette a karitatív tevékenység nemzetromboló hatását, tehát új módszerrel: az inségmunka beállításával igyekezett egyrészt a bajokon segíteni, másrészt a romboló irányzatnak gátatvetni. Mint a későbbiek igazolták, ez a módszer sem vált be. Az inségmunka nevében hordja minden jellemzőjét. ínséges volt, aki végezte^ ínséges a fizetés (a normálisnál kisebb munkabéreket fizetett a közület, hogy magánosokkal ne konkurráljon !) s így ínséges az egész rendszer eredménye. E három összetevő eléggé magyarázza, hogy a karitatív akciónál nem tudott maradandóbb eredményt létrehozni s legfeljebb az az elgondolás volt helyes benne, hogy a munka becsületét kívánta helyreállítani, amikor a támogatást bizonyos mennyiségű munka elvégzéséhez kötötte. Azonba elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez a rendszer sem jelenti azt az eszközt, amivel a nemzet igen nagy részét el lehet indítani az emberi felemelkedés, önállósulás útján arról a mélypontról, ahova egy összeroppant gazdasági rendszer áldozataként önhibájából zuhant. Az eredménytelenség nyilvánvaló volta mellett a szociális feszültséget okozó tényezők száma is szaporodott az utóbbi években, annak ellenére, hogy a preventív intézkedések soha nem álmodott számban láttak napvilágot. Mindenki érezte a magánosoktól kezdve a különféle egyesületeken és szerveken