Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Eredményes lehet-e a mai magyar szociálpolitika?

FIGYELŐ 42? 1872 : VIII. és az 1884 : XVII. törvénycikkeket, melyek a munkaidő, pihenés, a gyermekek és fiatalkorúak, valamint a nők éjjeli munkájának kérdését szabályozták bizonyos mértékben. Ide sorolható az 1876. évi cselédtörvény (XIII. t.-c), az ugyancsak 1884 : XVII. t.-c.-kel megkezdődő biztosítási törvények láncolata, vagy pedig 1923 óta évenkint napvilágot látó munkabérrendező intézkedéseket tartalmazó törvények, illetőleg rendeletek sorozata. Törvénytárunkban és a rendeletek tárában szinte fel sem sorolható mennyiségű rendelkezés húzódik meg, melyek mind a megelőző szociális intézkedés jellemvonását hordozzák magukon. (Érdekes volna azonban annak tüzetes vizsgálata, hogy ezek a rendelkezések mennyiben nyertek a gyakorlati életben megvalósulást, tehát milyen mértékben hajtották őket végre.) Sajnos, hiába volt a megelőző intézkedéseknek ez a szinte összefüggő láncolata, nem tudta azt megakadályozni, hogy a szociális kérdés ne terelődjék olyan irányba, melyben már csak energikus, köz vétlen beavatkozás tud segíteni. E körülmény létrejövetelében nagy szerepet játszott az első világháború, melynek eredményeképen a társadalom széles rétegei jutottak nyomorba, nem tudván a beálló munkanélküliség miatt még legelemibb szükségleteiket sem kielégíteni. De nemcsak a munkásság, amelyiknek két dolgos kezénél egyéb jövedelmi forrása nincsen, került válságos helyzetbe, de megrendült a helyzete a kisiparos és paraszti termelő rétegnek is, nemkülönben annak a tisztviselőgárdának, amelyet végzettsége, kultúrigénye, társadalmi állása a középosztályhoz köt, maga is odavalónak érzi magát, de annyi jövedelme sincs, hogy akár egy jobb körülmények közt lévő munkás színvonalán tudna éhA. Tulaj donképen ebben az időben vált ez a réteg is tárgyává a szociálpolitikai intézkedéseknek, ami azt eredményezte, hogy a szocializmus megszűnt csak a munkásság eszméje lenni, folyamatosan átalakult a társadalom közös eszméjévé, azzal a rendeltetéssel, hogy az állam kezében a társadalom rendelkezésére álló gazdasági és kulturális javak egyenletesebb elosztását szolgálva, szolgálja ezzel együtt a társadalom kiegyenlítődését is. Ez a magyarázata annak, hogy ma már minden rendelkezésre, amelyben a gyengébb fél védelme s bármilyen fajtájú javak méltányosabb elosztásának szempontja feltalálható, rámondják a szociális jelzőt. (Fokozatos adóztatás, munkabérrendezés, fokozatos családi pótlék, a villanyáram árának a szobák száma szerint való megállapítása, szabadidőmozgalom stb.) A szociális feladatok ilyen nagyarányú kiszélesedése mellett